close
Ugrás a tartalomhoz

Jack Grealish

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jack Grealish
BERJAYA
Személyes adatok
Teljes névJack Peter Grealish[1]
Születési dátum1995. szeptember 10. (30 éves)[2]
Születési helyBirmingham, Anglia
Állampolgárságbrit
Magasság175[3] cm
Testtömeg68 kg
Posztközéppályás
Klubadatok
Jelenlegi klubjaManchester City
Mezszám18
Junior klubok
IdőszakKlub
2001Anglia Highgate United
2001–2013Anglia Aston Villa
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
2013–2021angol Aston Villa185(29)
2013–2014→ angol Notts County37(5)
2021–angol Manchester City94(12)
2025–2026→ angol Everton20(2)
Válogatottság2
2011–2012Írország Írország U177(3)
2012–2013Írország Írország U186(2)
2013–2014Írország Írország U216(1)
2016–2017angol Anglia U217(2)
2020–angol Anglia39(4)
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. Utolsó elszámolt mérkőzés dátuma:
2026. május 23.
2 Utolsó elszámolt válogatott mérkőzés dátuma:
2024. október 13.
BERJAYA
A Wikimédia Commons tartalmaz Jack Grealish témájú médiaállományokat.

Jack Peter Grealish (Birmingham, 1995. szeptember 10. –) angol válogatott labdarúgó, a Premier League-ben szereplő [[[Manchester City FC|Manchester City]] játékosa. Posztját tekintve középpályás, szélsőként és támadó középpályásként is bevethető.

Hatéves korában csatlakozott az Aston Villához, ahol 2014 májusában debütált a Notts Countyban töltött kölcsönszerződése után. Felmenői által az angol és az ír válogatottat is lehetősége volt választania, az ír U21-es válogatottban is játszott, mielőtt 2016 áprilisában bejelentette, hogy Angliát fogja képviselni. Az angol U21-es válogatottban 2016 májusában debütált, megnyerve a Touloni Ifjúsági Tornát. 2021-ben több mint 100 millió fontért írt alá a Manchester Cityhez, ezzel ő lett a legdrágább angol játékos.

Gyermekkora

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

West Midlands megyében, Birminghamben született,[4] és a közelben, Solihullban nőtt fel.[5] A Szűzanya Római Katolikus Iskolába és a Szent Péter Római Katolikus Középiskolába járt.[6]

Ír származású, anyai nagyapja Dublin megyéből, apai nagyapja Gortból, Galway megyéből, míg apai nagyanyja Sneemből, Kerry megyéből származik.[7][8][9] Ír felmenői hatására 10 és 14 éves kora között gael futballt játszott a Warwickshire GAA által képviselt John Mitchel’s Hurling and Camogie Club színeiben. Ekkor az Aston Villa korábbi, jelenleg a Manchester United női játékosa, Aoife Mannion is az ellenfele volt.[10] 2009. augusztus 4-én pontot szerzett az All-Ireland Senior Football Championship negyeddöntőjében a Dublin–Kerry-mérkőzés első félidejében a Croke Parkban.[11]

Öccse, Keelan 2000 áprilisában bölcsőhalálban hunyt el kilenc hónapos korában.[12]

Dédapja, Billy Garraty szintén labdarúgó volt, egyszer pályára lépett az angol válogatottban, illetve 1905-ben FA-kupát nyert az Aston Villával.[13][14]

Pályafutása

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aston Villa

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az akadémiai sikerek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pályafutása a Highgate United ifjúsági akadémiáján kezdődött,[15] az Aston Villa szurkolójaként pedig hatévesen csatlakozott a klubhoz.[8][9][16] 2012. március 31-én 16 évesen a Chelsea elleni 2–4-es hazai vesztes meccsen nevezték a keretbe, de ott nem kapott játéklehetőséget.[17] Az U19-es csapattal részese volt a 2012–2013-as NextGen Széria győzelemnek.[18]

2013–2015

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
BERJAYA
Grealish az Aston Villa játékosaként 2014-ben

2013. szeptember 13-án a harmadosztályú Notts County csapatához szerződött kölcsönbe 2014. január 13-ig.[19] Csapattársa volt a szintén kölcsönjátékosként szereplő Callum McGregor középpályás, a skót válogatott későbbi tagja.[20] Másnap már debütált a profik között, az 59. percben David Bell cseréjeként lépett pályára, a Milton Keynes Dons ellen ugyanakkor 3–1-es vereséget szenvedtek.[21][22] December 7-én megszerezte első gólját a Meadow Lane-en három védőt lefutva a Gillingham elleni 3–1-es siker során,[23] majd egy héttel később a Colchester United elleni 4–0-s győzelem alkalmával is betalált.[24] 2014. január 17-én a szezon végéig meghosszabbította kölcsönszerződését a Notts Countyval.[25] Szerződése lejártával 38 mérkőzésen öt gól és hét gólpassz fűződött a nevéhez.[8] Ezt követően visszatért az Aston Villához, és május 7-én játszotta első mérkőzését a Manchester City elleni 4–0-s vereség alkalmával idegenben, a 88. percben Ryan Bertrand helyére állt be.[26]

Mivel 2015 nyarán szabadon igazolhatóvá vált volna, 2014 szeptemberében klubja egy új, négyéves szerződést ajánlott számára,[16] melyet október 14-én írt alá.[27] Első mérkőzését a szezonban 2015. január 4-én, az FA-kupa harmadik fordulójában a Blackpool ellen játszotta a Villa Parkban, csapata 1–0-ra győzött. 75 percig volt a pályán, Andreas Weimann váltotta.[28] Március 7-én, a hatodik fordulóban a West Bromwich Albion ellen 2–0-s győzelmet arattak, a 74. percben állt be Charles N’Zogbia helyére, második sárga lapját műesésért kapta, így idő előtt elhagyta a játékteret.[29] Április 7-én első Premier League találkozóját a Queens Park Rangers elleni 3–3-as döntetlen alkalmával játszotta, mely során teljesítményével teljesen elégedettek voltak.[30] Az FA-kupa elődöntőjében a Wembley Stadionban a Liverpool ellen mindkét gól születésében jelentős szerepe volt, Fabian Delphnek egy gólpasszt adott, majd ő is eredményes volt.[31] Május 30-án végigjátszotta a kupadöntőt a Wembleyben, ahol az Arsenaltól 4–0-s vereséget szenvedtek.[32]

2015 áprilisában trénere, Tim Sherwood figyelmeztette, miután a The Sun olyan képeket tett közé, melyeken állítólag saját célra dinitrogén-oxidot lélegzett be. Sherwood erről így vélekedett: „Nem engedhetjük meg magunknak ezt a viselkedést. Profi labdarúgóként felelős pozíció illeti, és meg kell győződnie arról, hogy ez nem ismétlődhet meg.”[33] 2015. szeptember 13-án első találatát jegyezte egy 20 méteres lövéséből adódóan a Leicester City vendégeként, klubja ugyanakkor 3–2-re kikapott.[34] Novemberben az Everton elleni 4–0-s vereség után úgy döntött, North West Englandban marad, és nem megy vissza klubjával a központba. Az új menedzser, Rémi Garde megbüntette döntéséért, mivel az U21-es csapattal edzett, majd kijelentette, hogy profiként kell viselkednie, ám az ő esetében ez nem így történt.[35] December 8-án végül visszatért a csapathoz.[36]

2016–2019

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2016. január 7-én a Leeds United vezetőedzője, Steve Evans azt mondta, hogy a Villa elutasította a Grealish felé tett kölcsönszerződési ajánlatukat.[37] A gárda az utolsó helyen zárta a szezont, véget vetve ezzel Premier League-szereplésének. Grealish 16 mérkőzést játszott, mely során mindegyik találkozón kikaptak, ezzel megdöntötte Sean Thornton korábbi Sunderland játékos rekordját, aki a 2002–2003-as idényben 11 pályára lépésén mindannyiszor vereséget szenvedett csapatával.[38] Szeptemberben a Villa belső fegyelmi vizsgálatot indított, mivel értesülésük szerint Grealish részt vett egy birminghami szálloda partiján, melynek a rendőrség vetett véget. Válaszul Tony Xia csapattulajdonos Twitter-profilján azt írta, hogy Grealishnek a pályán és azon kívül is összpontosítania kell, és a megfelelő emberekkel kell körbevennie magát.[39] Októberben három mérkőzésre eltiltották, miután Conor Coadyval szemben erőszakos magatartást tanúsított a Wolverhampton Wanderers elleni 1–1-es döntetlen alkalmával.[40]

2019. március 10-én a Birmingham City elleni találkozón második félidei gólja győzelmet jelentett csapatának, az összecsapás így 1–0-s győzelemmel zárult.[41] Grealisht megtámadták a pályán, a 27 éves rubery-i férfit letartóztatták pályára való behatolás és támadás miatt, aki március 11-én jelent meg a bíróságon,[42] ahol bűnösnek vallotta magát, így 14 hetes börtönbüntetésre ítélték.[43] Márciustól kezdve Grealish megkapta a csapatkapitányi karszalagot, ebben az időszakban sorozatban 10 győzelem fűződött az egyesület nevéhez. A kiváló forma biztosította számukra a rájátszást, a West Bromwich Albion és a Derby County elleni sikerrel pedig három év után újra feljutottak az első osztályba.[44]

A 2019–2020-as idényben első találatát a Ligakupa második fordulójában, 2019. augusztus 27-én a Crewe Alexandra elleni összecsapáson jegyezte.[45] A bajnokságban először október 5-én, a Norwich City elleni 5–1-es siker során talált be, csapata harmadik gólját ő szerezte. Ez a győzelem az első osztályban való bentmaradásukat jelentette.[46]

2020–2021

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2020 márciusában a Covid19-pandémia miatt a szezon közepén felfüggesztették a bajnokságot.[47] A karanténban kiderült, hogy Grealish megszegte a kormányzati utasítást, mivel elhagyta otthonát. Elismerte, hogy tettei helytelenek és teljesen szükségtelenek voltak, ezért a klubjától pénzbírságot kapott.[48]

A 2019–2020-as idényben 167 alkalommal szabálytalankodtak ellene; ez eddig a legtöbb szabálytalanság a Premier League történetében, melyet egyetlen játékos ellen követtek el, Grealish a korábbi rekordot nyolc mérkőzéssel a szezon vége előtt döntötte meg.[49] Az utolsó fordulóban a West Ham United elleni 1–1-es döntetlen alkalmával volt eredményes, riválisuk, a Watford 3–2-es vereséget szenvedett az Arsenaltól, így elkerülték a kiesést.[50] A szezonzáró után csapattársai és a szurkolók is megválasztották az év játékosának klubjában.[51] Az évadot végül házi gólkirályként fejezte be nyolc találattal, minden sorozatot tekintve pedig 10-szer volt eredményes.[51]

2020. szeptember 15-én további öt évre kötelezte el magát egyesülete mellett.[52] Az új idényben első gólját szeptember 28-án a második fordulóban, az újonc Fulham elleni 3–0-s győzelem során szerezte.[53] Október 4-én három gólpasszal, illetve két góllal vette ki a részét a Liverpool 7–2-es hazai kiütésében.[54] Ez volt a Liverpool legsúlyosabb veresége 57 év alatt, és ez volt az első alkalom az angol első osztály fennállása óta, hogy a regnáló bajnok egy meccsen hét gólt kapott.[55] Majdnem egy hónapba telt, mire újra eredményes tudott lenni, a Southampton ellen a 97. percben talált a kapuba, a Villa ugyanakkor 4–3-ra kikapott.[56]

Manchester City

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
BERJAYA
Grealish a Manchester City játékosaként 2021-ben

2021. augusztus 5-én a Manchester City bejelentette, hogy Grealish hat évre kötelezte el magát a csapat mellett, szerződése 2027-ig szól.[57] A 100 millió fontos átigazolási díj egy angol játékosért kifizetett legmagasabb, illetve egy brit klub által kifizetett legnagyobb összeg.[58] A 10-es mezszámot kapta meg, melyet a korábbi klublegenda, Sergio Agüero viselt, aki az előző hónapban tíz szezon után távozott az egyesülettől.[59] A 2021–2022-es szezonban átigazolását követően tíz nappal később debütált a Tottenham Hotspur elleni 1–0-s vereség alkalmával.[60] Augusztus 21-én első gólját jegyezte a klubban a Norwich City elleni 5–0-s győzelem során.[61] Szeptember 15-én bemutatkozva a Bajnokok Ligája csoportkörében, szintén eredményes volt az RB Leipzig ellen, ekkor csapata 4–2-re vezetett, majd 6–3-ra győzött. A City első gólja során gólpasszt is adott Nathan Akénak.[62]

Everton

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2025. augusztus 12-én kölcsönbe került a 2025–26-os szezonra az Everton csapatához.[63][64]

A válogatottban

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Írország

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amíg az ír korosztályos válogatottakban játszott, Anglia köztudottan hívta őt, 2011-ben 15 évesen is benevezték az U17-es csapatba, azonban ezt a meghívást elutasította.[65] Miután 2012 októberében az ír U21-es válogatott három selejtezőjére figyelmen kívül hagyta kerettagságát, az Angol labdarúgó-szövetség újra megkörnyékezte a váltással kapcsolatban. Az ír U21-esek vezetőedzője, Noel King 2013 májusában azt mondta, hogy a 17 éves fiatalember fontolóra vette, hogy az angol válogatottat képviselje.[66]

Az ír U21-eseknél 2013 augusztusában mutatkozott be Feröer-szigetek ellen, ahol a mérkőzés utolsó perceiben kapott lehetőséget.[67]

2014 augusztusában ismét nevezték a keretbe. Kezdetben arról számoltak be, hogy elutasította a meghívást, mivel válogatottságát tekintve nem volt határozott a jövőjével kapcsolatban.[68][69] A későbbiekben kiderült, hogy miután tárgyalásokat folytatott Martin O’Neill-lel, valóban elutasította az ír válogatott megkeresését.[8] 2014 októberében még kivonult a pályára az U21-esek Norvégia elleni mérkőzésére, mely során klubja és az angol U21-es válogatott trénere, Gareth Southgate megerősítette, hogy az Angol labdarúgó-szövetség figyelemmel kísérte a játékos helyzetét.[70][71] Október 17-én jelentések láttak napvilágot, miszerint azt mondta, hogy az ír válogatottat választja és a következő hónapban debütál a profik között,[72] de ezt a játékos tagadta.[73] 2015 márciusában az Ír labdarúgó-szövetség kijelentette, hogy Grealisht továbbra is az U21-esek kerettagjának tekinti, aki az elmúlt évben azért tartott szünetet a válogatottban, hogy elsősorban a klubjára tudjon összpontosítani, később pedig a profikhoz tér majd vissza.[74]

2015 májusában O’Neill megerősítette, hogy ismét elutasította az írek megkeresését az Anglia elleni barátságos mérkőzésre, illetve a Skócia elleni Európa-bajnokság selejtezőjére.[75] Roy Hodgson, az angolok szövetségi kapitánya elárulta, hogy ugyan kapcsolatba került vele, de úgy döntött, nem nevezi csapatába, mert Írország miatt mindez feszültséghez vezetett volna.[76] 2015 augusztusában ugyanakkor találkoztak, hogy egyeztessenek a játékos jövőjéről.[77]

Anglia

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2015. szeptember 28-án megerősítette, hogy úgy döntött, Angliát szeretné képviselni nemzetközi szinten.[78] 2016. május 19-én debütált az U21-es csapatban Ruben Loftus-Cheek cseréjeként a 72. percben, ekkor a Touloni Ifjúsági Tornán Portugália ellen 1–0-s győzelmet arattak.[79] Négy nappal később már a kezdőcsapatban kapott helyet, a Guinea elleni 7–1-es kiütés során az első félidőben két gólt jegyzett.[80] Anglia 1994 után először nyerte meg a tornát.[81] Helyet kapott a 2017-es U21-es Európa-bajnokság keretében.[82] 2016 és 2017 között hét alkalommal lépett pályára a 21 éven aluliaknál, melyeken két gól fűződött a nevéhez.[83]

2020. augusztus 31-én először volt a profi csapat kerettagja az Izland és Dánia elleni Nemzetek Ligája-mérkőzéseken.[84] Szeptember 8-án a dánok elleni találkozón lépett pályára először a 76. percben, mely 0–0-s döntetlennel zárult.[85]

2021. június 1-jén őt is nevezték a 26 fős keretbe a 2020-as Európa-bajnokságra.[86] Június 29-én Németország ellen a 68. percben cserélték be, jelentősen hozzájárult mindkét gólhoz, először Luke Shaw-t játszotta meg a labdával, aki Raheem Sterlinget szolgálta ki egy gólpasszal, másodszor pedig Harry Kane-nek adott egy gólpasszt.[87] 2021. október 9-én csereként beállva megszerezte első gólját Andorra ellen a 73. percben a 2022-es világbajnokság selejtezője során.[88]

Magánélet

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2020 márciusában kiderült, hogy megszegte a kormányzati utasítást, mivel nem maradt otthon a Covid19-pandémia miatti előírásoknak megfelelően, klubja ezért megbírságolta.[89]

Az Egyesült Királyságban kilenc hónapra eltiltották a vezetéstől, minek következtében 82 499 fontos büntetést kapott, miután 2020 márciusában és októberében két rendbeli gondatlan vezetés miatt bűnösnek vallotta magát; az egyikről felvétel készült, miszerint több parkoló autónak hajtott egy kanyarban.[90]

Játékstílusa

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szélsőként és támadó középpályásként is bevethető, leginkább gyorsaságáról ismert és arról, hogy hamar képes berobbanni a védők mögé.[91] Bryan Jones, az Aston Villa korábbi ifjúsági akadémia igazgatója játékstílusát a Nottingham Forest klubikonjához, John Robertsonhoz hasonlította, arra hivatkozva, hogy képes szellemként elmenni a hátvédek mellett.[91]

Fürge mozgása miatt ellenfeleinek több fizikai erőnlétre van szüksége, hogy megállítsák. Shaun Derry, a Notts County menedzsere ezt külön kiemelte, miután 2014 januárjában a Sheffield United és a Stevenage ellen játszottak, mely során az ellenfél kénytelen volt több védőt bevetni miatta.[92] 2014-ben az Aston Villa Hull City elleni mérkőzésén három Hull-játékos 15 percen belül sárga lapot kapott, mert szabálytalanságot követtek el vele szemben.[93]

Grealish kisebb méretű sípcsontvédőt visel egy adott meccsen, hogy ez által hatékonyabban tudja irányítani a labdát.[94] Babonájából adódóan a zokniját lejjebb hajtja, ami miatt a játékvezetők már figyelmeztették, hogy húzza feljebb azt.[95]

2015 májusában Tim Sherwood, az Aston Villa vezetőedzője elmondta, hogy Grealish sokat tanult középpályás társától, a rutinos Joe Cole-tól. Sherwood szerint Grealish magánéleti példaképének őt tekintette, mivel nem volt tudomása arról, hogy a címlapokon szerepel.[96]

2021. február 12-én a Talksportnak adott interjújában csapattársa, Damián Martínez a legtehetségesebb játékosnak titulálta, és meglepődött azon, hogy kevesebb játéklehetőséget kap a válogatottban. Továbbá megjegyezte: „Soha nem adja el a labdát. Amikor látom, hogy fut, egy lövése vagy szöglete mindig célba ér. Két vagy három játékost is lefut.” Martinez argentin válogatott csapattársához, Lionel Messihez hasonlította őt.[97]

Kritikák

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Annak ellenére, hogy kiváló labdamozgással rendelkezik, számos kritika illette azért, mert könnyedén a földre esik, műesést produkálva, hogy ezért büntetőt vagy szabadrúgást kapjon.[98] Steve Nicol, a Liverpool korábbi védője így fogalmazott ezzel kapcsolatban: „Grealish egy meccs folyamán 50-szer is a földre esik. Valójában ma az órát néztem. Egy perc telt el és már ott láttam, a következő három perc múlva történt! A legtöbb ilyen helyzet kínos. A földre vetette magát, a göröngyökre. Zseniális játékos, de amikor nézem őt, ezzel elrontja magáról az összképet.”[99] A Crystal Palace elleni műesése következtében a Villa szabadrúgást kapott, melyből gólt szerzett.[100] A West Brom egykori hátvédje, Matthew Upson így kritizálta őt: „Elegen voltunk, hogy jól lássuk. Megvárta, míg érintkezünk vele, és szó szerint a földre dobta magát. Pimaszul kuncogott, és elégedett volt, hogy szabadrúgást kapott.”[101]

Később kiállt magáért, mondván, az a tény, hogy a liga legtöbb szabálytalanságát elszenvedő játékosa, azt sugallja, hogy a védők gyakrabban hibáznak ellene, hogy meg tudják állítani, így több büntetőt és szabadrúgást ítélnek számukra.[102]

Pályafutása statisztikái

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Klubcsapatokban

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legutóbb 2022. május 15-én volt frissítve.

Klub Szezon Liga FA-kupa Ligakupa Nemzetközi kupa Egyéb Összesen
BajnokságMérkőzésekGólokMérkőzésekGólokMérkőzésekGólokMérkőzésekGólokMérkőzésekGólokMérkőzésekGólok
Aston Villa 2011–2012[103] Premier League 000000——00
2012–2013[104] 000000——00
2013–2014[105] 10—00——13
2014–2015[106] 1706010——240
2015–2016[107] 1612030——211
2016–2017[108] Championship 3151010——335
2017–2018[109] 2731000—3[a 1]0313
2018–2019[110] 3160010—3[a 1]0356
2019–2020[111] Premier League 3680052——4110
2020–2021[112] 2660011——277
Összesen 18529100123006021332
Notts County (kölcsönben) 2013–2014[105] League One 37510——1[a 2]0395
Manchester City 2021–2022[113] Premier League 26342106[a 3]11[a 4]031
Pályafutása összesen 24837152133618029043
  1. 1 2 Pályára lépései a Championship-rájátszásában
  2. ↑ Pályára lépései a Football League Trophyn
  3. ↑ Pályára lépései az UEFA-bajnokok ligájában.
  4. ↑ Pályára lépései a Community Shielden

A válogatottban

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legutóbb 2022. június 11-én volt frissítve.[113][114]

Nemzeti csapatÉvekPályára lépésekGólok
BERJAYA Anglia 202050
2021130
202250
Összesen231

Góljai a válogatottban

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legutóbb 2022. június 7-én volt frissítve.[114]

# Dátum Helyszín Mérkőzés Ellenfél Gól Eredmény Verseny Forrás
12021. október 9.Estadi Nacional, Andorra la Vella, Andorra16Andorra Andorra5–05–02022-es világbajnokság selejtező[115]

Sikerei, díjai

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aston Villa ifjúsági

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aston Villa

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Manchester City

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anglia U21

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anglia

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéni

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ "Jack Grealish: Profile". worldfootball.net. HEIM:SPIEL. Hozzáférés: 2020. szeptember 11.
  2. ↑ "Jack Grealish: Overview". ESPN. Hozzáférés: 2021. augusztus 9.
  3. 1 2 "Jack Grealish". Premier League. Hozzáférés: 2023. június 25.
  4. ↑ "Jack Grealish". Barry Hugman's Footballers.
  5. ↑ Percy, John; Wilson, Jeremy; Edwards, Luke (2015. április 20.). "Aston Villa's Jack Grealish could spark international tug-of-war between Ireland and England". The Daily Telegraph. London. Hozzáférés: 2018. május 31.
  6. ↑ Evans, Gregg (2014. november 20.). "Aston Villa: Playing with Callum Reilly made me competitive, says Jack Grealish". Birmingham Mail. Hozzáférés: 2018. május 31.
  7. ↑ Fallon, John (2014. október 17.). "Jack Grealish poised to commit to Ireland senior squad". The Irish Times. Dublin. Hozzáférés: 2018. augusztus 15.
  8. 1 2 3 4 Glendenning, Barry (2014. szeptember 12.). "Jack Grealish turning into the real deal as he keeps his options open". The Guardian. London. Hozzáférés: 2014. szeptember 12.
  9. 1 2 Rostron-Pike, Nick (2015. április 21.). "Exclusive – Jack Grealish faces tough decision about England future, claims father". Talksport. Hozzáférés: 2018. augusztus 15.
  10. ↑ Brown, Paul (2012. július 13.). "Mannion: Mixed Gaelic football games toughened me up". Aston Villa F.C. 2015. május 31. dátummal az eredeti címről archiválva.
  11. ↑ Keville, Ger (2015. április 21.). "Five reasons why Jack Grealish will choose Ireland". Irish Independent. Dublin. Hozzáférés: 2018. augusztus 15.
  12. ↑ Kendrick, Mat (2018. április 8.). "The family tragedy that inspires Aston Villa's Birmingham City derby hero Jack Grealish". Birmingham Mail. Hozzáférés: 2019. március 11.
  13. ↑ Kendrick, Mat (2015. május 26.). "Aston Villa v Arsenal: This 1905 FA Cup winner is related to a current Villa star – find out who". Birmingham Mail. Hozzáférés: 2018. augusztus 15.
  14. ↑ "Player info: William Garraty". Englandstats.com. Davey Naylor. 2019. augusztus 15. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2018. augusztus 15.
  15. ↑ Young, Graham (2020. november 29.). "The genesis of Jack Grealish - the story of the boy in the oversized shirty". Birmingham Mail. Birmingham.
  16. 1 2 Kendrick, Mat (2014. szeptember 9.). "Exclusive: Jack Grealish offered a new four-year contract by Aston Villa". Birmingham Mail. Hozzáférés: 2018. augusztus 15.
  17. ↑ "Jack Grealish: Biography". Aston Villa F.C. 2014. június 19. dátummal az eredeti címről archiválva.
  18. 1 2 Percy, John (2013. április 1.). "NextGen Series Final: Chelsea U19 0 Aston Villa U19 2". The Daily Telegraph. London. Hozzáférés: 2014. szeptember 13.
  19. ↑ "Notts County sign Marcus Huber and Jack Grealish". BBC Sport. 2013. szeptember 13. Hozzáférés: 2018. augusztus 15.
  20. ↑ Callum McGregor: ‘Notts County gave Jack Grealish and me a real education’, The Guardian, 17 June 2021
  21. ↑ "MK Dons 3–1 Notts County". BBC Sport. 2013. szeptember 14. Hozzáférés: 2018. augusztus 15.
  22. ↑ Harrison, Dan (2013. szeptember 15.). "Loan watch: Carruthers earns bragging rights over Grealish". Aston Villa F.C. 2013. október 21. dátummal az eredeti címről archiválva.
  23. ↑ "Notts County 3–1 Gillingham". BBC Sport. 2013. december 7. Hozzáférés: 2018. augusztus 15.
  24. ↑ "Colchester United 0–4 Notts County". BBC Sport. 2013. december 14. Hozzáférés: 2018. augusztus 15.
  25. ↑ "Grealish signs new Notts loan deal". Notts County F.C. 2014. január 17. Hozzáférés: 2018. augusztus 15.
  26. ↑ Ornstein, David (2014. május 7.). "Manchester City 4–0 Aston Villa". BBC Sport. Hozzáférés: 2018. augusztus 15.
  27. ↑ "Jack Grealish: Aston Villa midfielder signs new contract". BBC Sport. 2014. október 14. Hozzáférés: 2018. augusztus 15.
  28. ↑ Canavan, Steve (2015. január 4.). "Aston Villa 1–0 Blackpool". BBC Sport. Hozzáférés: 2018. augusztus 15.
  29. ↑ McNulty, Phil (2015. március 7.). "Aston Villa 2–0 West Bromwich Albion". BBC Sport. Hozzáférés: 2018. augusztus 15.
  30. ↑ Jurejko, Jonathan (2015. április 7.). "Aston Villa 3–3 Queens Park Rangers". BBC Sport. Hozzáférés: 2018. augusztus 15.
  31. ↑ McNulty, Phil (2015. április 19.). "Aston Villa 2–1 Liverpool". BBC Sport. Hozzáférés: 2018. augusztus 15.
  32. 1 2 McNulty, Phil (2015. május 30.). "Arsenal 4–0 Aston Villa". BBC Sport. Hozzáférés: 2018. május 31.
  33. ↑ "Jack Grealish warned by Aston Villa boss Tim Sherwood". BBC Sport. 2015. április 23. Hozzáférés: 2018. augusztus 15.
  34. ↑ Cryer, Andy (2015. szeptember 13.). "Leicester City 3–2 Aston Villa". BBC Sport. Hozzáférés: 2018. augusztus 15.
  35. ↑ "Jack Grealish: Aston Villa boss Remi Garde drops midfielder". BBC Sport. 2015. november 26. Hozzáférés: 2018. augusztus 15.
  36. ↑ "Jack Grealish: Aston Villa player returns to first-team training". BBC Sport. 2015. december 8. Hozzáférés: 2018. augusztus 15.
  37. ↑ "Evans provides latest transfer news". Leeds United F.C. 2016. január 7. Hozzáférés: 2018. augusztus 15.
  38. ↑ Davie, Chris (2016. május 18.). "Aston Villa's Jack Grealish sets unwanted Premier League record". Goal.com. Perform Group. Hozzáférés: 2018. augusztus 15.
  39. ↑ "Jack Grealish: Aston Villa investigate midfielder after reports of all-night party". BBC Sport. 2016. szeptember 22. Hozzáférés: 2018. augusztus 15.
  40. ↑ "Aston Villa midfielder Jack Grealish banned for three games over stamp". ESPN FC. PA Sport. 2016. október 18. Hozzáférés: 2018. augusztus 15.
  41. ↑ Scott, Ged (2019. március 10.). "Birmingham City 0 – 1 Aston Villa". BBC Sport.
  42. ↑ "Jack Grealish attacked by spectator in Birmingham v Aston Villa game". BBC Sport. 2019. március 11. Hozzáférés: 2019. március 11.
  43. ↑ "Fan jailed for Grealish pitch attack". BBC News. 2019. március 11. Hozzáférés: 2019. március 11.
  44. ↑ Burt, Jason; Tyers, Alan (2019. május 27.). "Aston Villa end three-year Premier League exile with deserved play-off final victory over Derby at Wembley". The Daily Telegraph. London.
  45. ↑ "Crewe Alexandra 1–6 Aston Villa". BBC Sport. 2019. augusztus 27. Hozzáférés: 2020. augusztus 25.
  46. ↑ Jurejko, Jonathan (2019. október 5.). "Norwich City 1–5 website Villa". BBC Sport. Hozzáférés: 2020. augusztus 25.
  47. ↑ MacInnes, Paul (2020. március 13.). "Premier League, Football League and WSL suspended until April". The Guardian. London. Hozzáférés: 2020. augusztus 8.
  48. ↑ "Club statement". Aston Villa F.C. 2020. március 30. 2020. március 31. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2020. augusztus 27.
  49. ↑ "David Luiz errors, Grealish the victim and Norwich woe – Premier League's quirkiest numbers". The World Game. Special Broadcasting Service. 202-02-06 dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 27 July 2020. {{cite web}}: Check date values in: |archive-date= (súgó)
  50. ↑ Dawkes, Phil (2020. július 26.). "West Ham United 1–1 Aston Villa". BBC Sport. Hozzáférés: 2020. augusztus 8.
  51. 1 2 "Jack Grealish voted Supporters' and Players' Player of the Year". Aston Villa F.C. 2020. augusztus 7. Hozzáférés: 2020. augusztus 8.
  52. ↑ "Jack Grealish: New Aston Villa deal for England midfielder". BBC Sport. 2020. szeptember 15. Hozzáférés: 2020. szeptember 15.
  53. ↑ "Aston Villa cruised to a comfortable Premier League win as they took advantage of another horrific defensive performance by Fulham". BBC Sport. 2020. szeptember 28. Hozzáférés: 2020. szeptember 28.
  54. ↑ "Aston Villa 7-2 Liverpool". BBC Sport. 2020. október 4. Hozzáférés: 2020. október 4.
  55. ↑ "Premier League champs Liverpool stunned 7-2 by Aston Villa; Reds worst loss in 57 years". Yahoo!. 2020. október 4. 2020. október 30. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2020. október 5.
  56. ↑ Chowdhury, Saj. "Aston Villa 3-4 Southampton: James Ward-Prowse free-kick double sends Saints third". BBC Sport. Hozzáférés: 2020. november 21.
  57. ↑ Pollard, Rob (2021. augusztus 5.). "City seal Grealish deal". Manchester City F.C. Hozzáférés: 2021. augusztus 5.
  58. ↑ "Jack Grealish: Manchester City sign Aston Villa captain for £100m". Sky Sports. 2021. augusztus 5. Hozzáférés: 2021. augusztus 5.
  59. ↑ "Grealish squad number revealed". Manchester City F.C. 2021. augusztus 5. Hozzáférés: 2021. augusztus 5.
  60. ↑ "PEP GUARDIOLA HAILS 'INCREDIBLE' JACK GREALISH DEBUT FOR MANCHESTER CITY, BUT HAS WORRIES OVER ILKAY GUNDOGAN". EuroSport. EuroSport. 2021. augusztus 15. Hozzáférés: 2021. augusztus 16.
  61. ↑ "Manchester City 5–0 Norwich City: Jack Grealish scores on home debut for Premier League champions". BBC Sport. 2021. augusztus 21. Hozzáférés: 2021. augusztus 21.
  62. ↑ "Manchester City 6–3 RB Leipzig: Last season's runners-up off to flying start". BBC Sport. 2021. szeptember 15. Hozzáférés: 2021. szeptember 15.
  63. ↑ "Grealish joins Everton on season-long loan". Manchester City F.C. 2025. augusztus 12. Hozzáférés: 2025. augusztus 12.
  64. ↑ "Grealish Signs For Everton On Loan". Everton F.C. 2025. augusztus 12. Hozzáférés: 2025. augusztus 12.
  65. ↑ "Grealish pledges his future to Boys in Green". Irish Independent. Dublin. 2013. július 29. Hozzáférés: 2018. augusztus 15.
  66. ↑ "Why Aston Villa star Jack Grealish decided to pick England over Republic of Ireland". The Sun. 2020. március 21. Hozzáférés: 2021. szeptember 4.
  67. ↑ "Grealish happy to stay in green for nights like these". The Irish Times. Dublin. 2013. szeptember 9. Hozzáférés: 2018. augusztus 15.
  68. ↑ "Aston Villa will let Jack Grealish decide international future". Sky Sports. 2014. augusztus 26. Hozzáférés: 2018. augusztus 15.
  69. ↑ "Lambert: Jack Grealish has a big international decision to make". Irish Independent. Dublin. 2014. augusztus 26. Hozzáférés: 2018. augusztus 15.
  70. ↑ "Gareth Southgate hopes Jack Grealish decides to play for England". The Guardian. London. Press Association. 2014. október 6. Hozzáférés: 2018. augusztus 15.
  71. ↑ "Jack Grealish withdraws from Ireland under-21 squad and Noel King "accepts" his reasons". Irish Independent. Dublin. 2014. október 6. Hozzáférés: 2018. augusztus 15.
  72. ↑ "Jack Grealish: Aston Villa winger set for Republic of Ireland". BBC Sport. 2014. október 17. Hozzáférés: 2018. augusztus 15.
  73. ↑ "Confusion surrounds Grealish's international future despite reports". 2014. október 17. 2014. október 18. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2021. augusztus 21. {{cite web}}: More than one of |archivedate= és |archive-date= specified (súgó); More than one of |archiveurl= és |archive-url= specified (súgó)
  74. 1 2 "Video: Grealish set to return to Ireland set-up". RTÉ Sport. 2015. március 22. Hozzáférés: 2018. augusztus 15.
  75. ↑ "Jack Grealish: Aston Villa player turns down Republic call-up". BBC Sport. 2015. május 12. Hozzáférés: 2018. augusztus 15.
  76. ↑ "Roy Hodgson feared reaction to Jack Grealish England call-up". BBC Sport. 2015. május 21. Hozzáférés: 2018. augusztus 15.
  77. ↑ Evans, Gregg (2015. szeptember 7.). "Aston Villa star Jack Grealish could get Euros chance". Birmingham Mail. Hozzáférés: 2018. augusztus 15.
  78. ↑ "Jack Grealish chooses England over Republic of Ireland". BBC Sport. 2015. szeptember 28. Hozzáférés: 2018. augusztus 15.
  79. ↑ Dickson, Andrew (2016. május 19.). "England U21 1–0 Portugal U21: Grealish plays in Toulon win". Sky Sports. Hozzáférés: 2018. augusztus 15.
  80. ↑ Lewis, Daniel (2016. május 24.). "Result: Debutant Jack Grealish bags brace as England U-21s put seven past Guinea U-23s". Sports Mole. Hozzáférés: 2018. augusztus 15.
  81. ↑ "England Under-21s win Toulon Tournament for first time in 22 years". BBC Sport. 2016. május 29. Hozzáférés: 2018. augusztus 15.
  82. ↑ Stephenson, Billy (2017. június 26.). "2017 European U21 Championships: Squads, fixtures, results, stadiums and more for tournament in Poland". Daily Mirror. London. Hozzáférés: 2018. augusztus 15.
  83. ↑ "England's matches: The under 21's: 2010–20". England Football Online. 2019. június 24. Hozzáférés: 2019. augusztus 6.
  84. ↑ "Jack Grealish gets first England call-up from Gareth Southgate". Sky Sports. 2020. augusztus 31.
  85. ↑ "Denmark 0–0 England". BBC Sport. 2020. szeptember 8.
  86. ↑ Lucas, Jim. "England's squad of 26 players for UEFA EURO 2020 has been named". England Football (angol nyelven). The Football Association. Hozzáférés: 2021. augusztus 6.{{cite web}}: CS1 karbantartás: url-status (link)
  87. ↑ "England 2-0 Germany summary: score, goals, highlights, Euro 2020". AS. 2021. június 29. 2021. július 4. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2021. augusztus 21.
  88. ↑ Martin, Paul. "Five-star show from Three Lions". England Football (angol nyelven). The Football Association. Hozzáférés: 2021. október 10.{{cite web}}: CS1 karbantartás: url-status (link)
  89. ↑ "Club statement". Aston Villa F.C. 2020. március 30. Hozzáférés: 2020. augusztus 27.
  90. ↑ "Jack Grealish banned from driving for nine months and fined after pleading guilty to careless driving". The Independent. 2020. december 15. Hozzáférés: 2020. december 15.
  91. 1 2 Glendenning, Barry (2014. szeptember 12.). "Jack Grealish turning into the real deal as he keeps his options open". The Guardian. London. Hozzáférés: 2014. október 14.
  92. ↑ "Peterborough v Notts County: Shaun Derry eager to protect Jack Grealish from rough treatment". Nottingham Post. 2014. január 21. 2014. október 22. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2021. augusztus 22. {{cite news}}: More than one of |archivedate= és |archive-date= specified (súgó); More than one of |archiveurl= és |archive-url= specified (súgó)
  93. ↑ "The Big Interview: Aston Villa's Jack Grealish says he is a lifelong fan and wants to stay at Villa Park". Birmingham Mail. 2014. szeptember 11. 2016. március 4. dátummal az eredeti címről archiválva.
  94. ↑ Kendrick, Mat (2014. szeptember 10.). "Jack Grealish: What do you get Aston Villa's wing whizz-kid for his 19th birthday today?". Birmingham Mail. Hozzáférés: 2018. augusztus 15.
  95. ↑ "Jack Grealish: Aston Villa midfielder reveals superstition". BBC Sport. 2015. április 8. Hozzáférés: 2018. augusztus 15.
  96. ↑ "Tim Sherwood: Jack Grealish can learn from Joe Cole at Aston Villa". BBC Sport. 2015. május 1. Hozzáférés: 2018. augusztus 15.
  97. ↑ "Grealish is 'Messi with a right foot' and 'most talented star' ex-Arsenal man has seen". Talksport. 2021. február 12. Hozzáférés: 2021. február 18.
  98. ↑ Winterburn, Sarah. "Jack Grealish, diving and the utter failure of the law". Football365. Planet Sport Publishing Ltd. Hozzáférés: 2021. június 6.
  99. ↑ Blake, John. "Steve Nicol slams Aston Villa's Jack Grealish for diving". SportsLens. Hozzáférés: 2021. június 6.
  100. ↑ Rosser, Jack. "Jack Grealish still reeling from Crystal Palace 'diving' controversy as Aston Villa denied goal". Evening Standard. London. Hozzáférés: 2021. június 6.
  101. ↑ Owen, Brian. "Matt Upson's reaction to Jack Grealish 'dive' and VAR offside". The Argus. Brighton. Hozzáférés: 2021. június 6.
  102. ↑ Byrom, David. "Jack Grealish calls out Leeds United fans as he responds to Aston Villa diving accusations". Birmingham Mail. Hozzáférés: 2021. június 6.
  103. ↑ "Games played by Jack Grealish 2011/2012" (angol nyelven). soccerbase.com.
  104. ↑ "Games played by Jack Grealish 2012/2013" (angol nyelven). soccerbase.com.
  105. 1 2 "Games played by Jack Grealish 2013/2014" (angol nyelven). soccerbase.com.
  106. ↑ "Games played by Jack Grealish 2014/2015" (angol nyelven). soccerbase.com.
  107. ↑ "Games played by Jack Grealish 2015/2016" (angol nyelven). soccerbase.com.
  108. ↑ "Games played by Jack Grealish 2016/2017" (angol nyelven). soccerbase.com.
  109. ↑ "Games played by Jack Grealish 2017/2018" (angol nyelven). soccerbase.com.
  110. ↑ "Games played by Jack Grealish 2018/2019" (angol nyelven). soccerbase.com.
  111. ↑ "Games played by Jack Grealish 2019/2020" (angol nyelven). soccerbase.com.
  112. ↑ "Games played by Jack Grealish 2020/2021" (angol nyelven). soccerbase.com.
  113. 1 2 "Games played by Jack Grealish 2021/2022" (angol nyelven). soccerbase.com.
  114. 1 2 Jack Grealish adatlapja a National-Football-Teams.com oldalon (angolul)
  115. ↑ "Andorra vs. England 0–5: Summary". Soccerway. Perform Group. Hozzáférés: 2021. október 10.
  116. ↑ Woodcock, Ian (2019. május 27.). "Aston Villa 2–1 Derby County". BBC Sport. Hozzáférés: 2019. május 27.
  117. ↑ McNulty, Phil (2020. március 1.). "Aston Villa 1–2 Manchester City". BBC Sport. Hozzáférés: 2020. március 1.
  118. ↑ Veevers, Nicholas (2016. május 29.). "England under-21s lift Toulon title after win over France". The Football Association. Hozzáférés: 2017. december 17.
  119. ↑ McNulty, Phil (2021. július 11.). "Italy 1–1 England". BBC Sport. Hozzáférés: 2021. július 17.
  120. ↑ "Stars honoured at 23rd International Awards". Football Association of Ireland. 2013. február 4. Hozzáférés: 2018. augusztus 15.
  121. ↑ "Championship: Norwich and Leeds dominate PFA selection of team of 2018–19". BBC Sport. 2019. április 24. Hozzáférés: 2019. április 25.
  122. ↑ "Jack Grealish voted Supporters' and Players' Player of the Year". Aston Villa F.C. 2020. augusztus 7. Hozzáférés: 2020. augusztus 7.
  123. ↑ "Grealish wins first ever EA SPORTS Player of the Month award". www.premierleague.com (angol nyelven). 2025. szeptember 12. Hozzáférés: 2025. szeptember 12.

Fordítás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Jack Grealish című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jack_Grealish&oldid=29280867”