Onggi

Az onggi (hangul: 옹기, handzsa: 甕器) az ételek (leginkább a fermentált kimcshi (), kandzsang (), töndzsang () stb.) tárolására használt hagyományos koreai agyagedények összefoglaló neve.[1] Az onggi tipikusan nagy méretű, öblös, zománcozott agyagedény.[2] Az onggi edények társadalmi hovatartozástól függetlenül minden koreai háztartásban megtalálhatóak voltak, egészen a közelmúltig, amikor is a tömeggyártott edények elkezdték kiszorítani a hagyományos kézműves onggikat. Az edények készítésének technológiája, valamint a korongozás és a felrakás sebessége merőben eltér a nyugati kultúrákban ismert fazekasmódszerektől,[1] nagy mérete ellenére az ongginak csak öt centiméter vastag a fala.[3]
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az onggi színezett agyagból készül, fehér kvarchomokot tartalmaz, ami az elkészült edényen is látszik. Az agyag feldolgozatlan, nem finomítják, hanem nyers formájában használják fel.[5] Eleinte domboldalba épített alagút kemencében égették, majd később fokozatosan áttértek a többkamrás kemencére. A hosszú, egyetlen kamrából álló alagút kemence nyomait már a 3. századi Pekcse királyság idejére is vissza lehet vezetni. A többkamrás kemence megjelenésével megkezdődött a zománcozott edények készítése is.[6] Az onggik általában sárgásbarna, barnászöld, sötétbarna és fekete zománcot kaptak.[7] Az onggi jellegzetes alakjára hasonlító leletekre bukkantak a Korgurjo () (i. e. 37. – i. sz. 7. század) korból. Ezt az edényalakot a Kodzsoszon () korra lehet visszavezetni (i. e. 2. század előtt) és a kőedények alakjából származtatható.[8]
Típusok és használat
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az onggit nem csak tárolásra használták, hanem ételkészítéshez is. Léteztek például szodzsu ()főzésre, ttok () gőzölésére, ecetkészítésre használt változatok is.[9] Az edényeket a csangdokte () (장독대) nevű teraszon tárolták közel a konyhához, ahol jól érte a napfény és a levegő.[10] A királyi udvar hasonló funkciójú teraszának elnevezése jomgo () (염고) volt, és a csanggo mama () (장고 마마) titulust viselő udvarhölgy volt érte a felelős.[11] Az onggitípusok elnevezése általában attól függött, mit tároltak benne, a csotkaldok () (젓갈독) például csotkal () (fermentált tenger gyümölcsei) tárolására készült, a jangnjom tandzsi ()ban (양념단지) pedig fűszerkrémeket (töndzsang (), kocshudzsang ()) tároltak.[12] Télire a kimcshi ()t tartalmazó nagyméretű onggit földbe ásták, így tartották frissen a kimcshit. A leásott edények fölé szalmakunyhót emeltek, így védték az esőtől és a hótól.[13]
- csangdokte (), az onggi tárolására használt emelt terasz
- Különféle onggi, középen a szodzsu () főzésére használt szodzsugori ()
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Life in Korea: "Kitchenware". Life in Korea. Hozzáférés: 2013-4-6.
{{cite web}}: Check date values in:|accessdate=(súgó) - ↑ duBois: Ron du Bois. "The Onggi Potters of Korea". Ceramics Today. 2013-03-30 dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013-4-6.
{{cite web}}: Check date values in:|accessdate=(súgó) - ↑ Sayers: Robert Sayers (1987). The Korean Onggi Potter (PDF). Smithsonian Institution Press. 17-19. o. Hozzáférés: 2013-5-6.
{{cite book}}: Check date values in:|accessdate=(súgó) - ↑ Rha: Sunhwa Rha (2006). Pottery: Korean Traditional Handicrafts. Ewha Womans University Press. ISBN 9788973006823.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A Wikimédia Commons tartalmaz Onggi témájú kategóriát.
