Volga
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Volga | |
 | |
| A Volga Jaroszlavlnál | |
| Közigazgatás | |
| Országok |  Oroszország |
| Földrajzi adatok | |
| Hossz | 3690 km |
| Forrásszint | 225 m |
| Vízhozam | 8000 m³/s |
| Vízgyűjtő terület | 1 410 994 km² |
| Forrás | Valdaj-hátság |
| Torkolat | Kaszpi-tenger |
 é. sz. 45° 41′ 42″, k. h. 47° 53′ 51″45.695000°N 47.897500°E | |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 | |
| A Volga vízgyűjtője | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Volga témájú médiaállományokat. | |
A Volga (oroszul Волга [Volga], tatárul İdel, csuvasul Атăл [Atăl], mordvinül Рав [Rav], mari nyelven Юл [Jul], németül Wolga) Európa leghosszabb és legbővizűbb folyója. 225 m tengerszint feletti magasságban a Valdaj-hátságon ered, és Oroszország területét el nem hagyva a Kaszpi-tengerbe ömlik. Eredeti magyar neve Etel vagy Atil lehetett.
A Volga – vagy ahogy sokszor az oroszok nevezik: Volga anyácska – Oroszország legjelentősebb folyója, bár nem a legnagyobb. A szibériai folyók közül az Ob, a Jenyiszej, a Léna és az Amur is hosszabb és bővizűbb a Volgánál.
Nevének eredete
[szerkesztés]A Volga (oroszul: Волга) orosz víznév a protoszláv *vòlga („nedvesség”, „nyirkosság”) szóból származhat, amely számos szláv nyelvben fennmaradt: orosz vlaga (влага) „nedvesség”, bolgár vlaga (влага) „nedvesség”, cseh vláha „nyirkosság”, szerbhorvát vlaga (влага) „nedvesség”, szlovén vlaga „nedvesség”, lengyel wilgoć „nedvesség”, valamint macedón vlaga (влага) „nedvesség” stb.[1]
A Volga szkíta neve Rahā volt, amely szó szerint „nedvességet” jelentett. Ez kapcsolatban áll az avesztai Raŋhā (𐬭𐬀𐬢𐬵𐬁) mitikus folyam nevével, amely „nedves”-t vagy „nedvességet” jelentett, és a protoindoeurópai *h₁res- vagy *h₁ers- gyökből származott. Ez a név több indoiráni szóval is összevethető, például:
- szogd rʾk (𐽀𐼰𐼸) „ér, vérér” (óiráni *rahaka alakból),[2]
- perzsa rag (رگ) „ér”,[3]
- védikus szanszkrit rasā́ (रसा) „harmat, folyadék, nedv; mitikus folyó”, amely egyben az Indus egyik mellékfolyójának neve is volt.[4]
A szkíta név a mai moksa nyelvben Rav (Рав) alakban maradt fenn.
A görög történetíró, Herodotusz még két további ősi iráni eredetű Volga-nevet is feljegyzett:
- Oaros (ógörögül: Ὄαρος, latin átírásban: Óaros; latinul: Oarus), amely a szkíta *Varu szóból származott, jelentése „széles”.[5]
- A hunok Dnyeper-folyóra használt Var neve szintén a szkíta *Varu alakból eredt.
- Araxes (ógörögül: Ἀράξης, latin átírásban: Aráxēs; latinul: Araxes).[6]
A folyó mentén élő török népek korábban Itil vagy Atil néven emlegették a Volgát. A mai török nyelvekben a Volga neve tatárul İdel (Идел), csuvasul Atăl (Атӑл), baskírul Iźel, kazahul Edıl, törökül pedig İdil. Ezek a török nevek az ősi török „Etil/Ertil” alakra vezethetők vissza, amelynek eredete és jelentése nem teljesen tisztázott. Elképzelhető, hogy kapcsolatban áll az Irtis víznévvel.[7]
A török népek az Itil eredetét a Kámához kapcsolták. Emiatt a Káma egyik bal oldali mellékfolyóját Aq Itil („Fehér Itil”) néven emlegették, amely a Kara Itillel („Fekete Itil”) egyesül a mai Ufa városánál. A cserkesz nyelvben az Indyl (Indɨl) név használatos.
Ázsiában a folyót másik török nevén, Sarı-su („sárga víz”) néven is ismerték, bár az ojrátok saját nevüket, az Ijil mörön („alkalmazkodó folyó”) alakot használták. Napjainkban a marik – egy másik uráli nép – a Jul (Юл) nevet használják a folyóra, amely tatár nyelven „utat” jelent.
Földrajza
[szerkesztés]Felső-Volga (forrástól az Oka torkolatáig)
[szerkesztés]A Volga forrása nagyjából Moszkva és Szentpétervár között félúton, a Tveri területen található. Innen a folyó több kisebb tavon folyik át. A legutolsó Volgo tónál már 1843-ban épült duzzasztómű, hogy a folyó hajózhatósága egész évben biztosított legyen.
Tver (a szovjet időkben: Kalinyin) és Ribinszk között épült az Ivankovói-víztározó (a Moszkvai-tenger). A víztározó gátja, az Ivankovói vízerőmű Ivankovo és Dubna között található. Itt végződik a Moszkva–Volga-csatorna is. A Ivankovói-víztározó meghatározó Moszkva és a Moszkvát körül vevő agglomeráció ivóvízellátásában.
Kimrinél kezdődik a következő hatalmas víztározó, az Uglicsi-víztározó, majd a Volga legrégebbi víztározója, a „Ribinszki-tenger”. A Ribinszki-víztározónál kezdődik a Volgát a Néván át a Balti-tengerrel összekötő Volga–Balti-tenger-csatorna.
Ribinszknél (a szovjet időkben: Andropov) található a Volga legnagyobb forgalmú kikötője. A folyó továbbra is keleti-délkeleti irányba halad. A következő nagyváros a 11. században alapított Jaroszlavl, Oroszország egyik legrégebbi városa. Jaroszlavltól csak 70 km-re ismét egy történelmi város található, az 1157-ben alapított Kosztroma.
Középső-Volga (az Oka torkolatától a Káma torkolatáig)
[szerkesztés]
Nem sokkal Kosztroma után ismét egy hatalmas víztározó jön, a Nyizsnyij Novgorod-i-víztározó. Nyizsnyij Novgorod (a szovjet időkben: Gorkij) zárt város volt. Ide internálták a vezető ellenzékieket, többek között itt élt a Nobel-békedíjas Szaharov is. Nyizsnyij Novgorodnál torkollik a Volgába az Oka.
Itt a Volga a Mariföld területén folyik át, majd a Csuvasföld fővárosa, Eger testvérvárosa, Csebokszári a következő nagyváros. 150 km-rel lentebb, az európai Oroszország harmadik legnagyobb városa, Tatárföld fővárosa, Kazany következik. Itt a folyó megváltoztatja eddigi keleti irányát és délre fordul.
Kazanynál kezdődik Európa legnagyobb víztározója, az 550 km hosszú Kujbisevi-víztározó, összterülete 6450 km². Itt van a Káma folyó torkolata. A víztározó partján terül el Uljanovszk (a cári időkben: Szimbirszk), Togliatti, a Lada gépkocsik gyártására épült szocialista város és Szamara (a szovjet időkben: Kujbisev).
Alsó-Volga (a Káma torkolatától a Volga-deltáig)
[szerkesztés]A Volga alsó folyásán hatalmas folyammá válik. Déli irányban a Volgai-hátság nyugati oldalán halad.
A Balakovo és Szaratov közötti területen éltek a második világháborút megelőzően a II. Katalin orosz cárnő által betelepített volgai németek (Wolgadeutschen). Sztálin a II. világháború idején a német ajkú lakosságot Kazahsztánba és részben Szibériába telepítette át. A Volga bal partján Marx és Engels városainak nevei emlékeztetnek az egykor itt lakó németekre.
Ez a Balakovo és Engels közötti szakasza a Volgának az, amelyet a civilizáció a legkevésbé érintett. A folyam menti táj itt tartotta meg ősi formáit. Engelsszel szemben a Volga jobb partján található a közel egymilliós Szaratov (egyetemi város), és itt kezdődik az utolsó nagy víztározó, a 600 km hosszú Volgográdi-víztározó.
Volgográd előtt 21 km-rel válik el a Volgától a Volga-delta legkeletibb ága, az Ahtuba. Volgográd (régebben: Caricin, Sztálingrád), a milliós nagyváros 80 km hosszan terül el a Volga jobb partján. Északon a Volgográdi-víztározót lezáró gáton található a Volgai Vízerőmű, majd 100 km-rel délebbre a város déli határán a Volga–Don-csatorna. Ez a csatorna biztosítja a belvízi összeköttetést a Fekete-tenger a Balti-tenger és a Kaszpi-tó között. Volgográdnál érte el a II. világháború idején a Wehrmacht a Volgát. Itt zajlott a II. világháború leghosszabb, legvéresebb és egyben legjelentősebb csatája, a sztálingrádi csata, amely fordulatot hozott a háború menetében.
A Volga-delta
[szerkesztés]Asztrahán előtt 46 km-rel, a Buzan kiválásánál kezdődik a Volga-delta. A Volga-delta megközelítőleg 500 ágból, csatornából és kisebb folyókból áll. Természetvédelmi terület, és mint ilyen, a vándormadarak rendkívül jelentős megállója. A Volga-delta legjelentősebb ágai a Bahtemir, a Kamüzak, az Öreg-Volga, a Bolda, a Buzan és keleten az 537 km hosszú Ahtuba.
A Volga-delta valamikor nagyon gazdag volt tokhalban; az állomány mostanra a környezetszennyezés és a túlhalászás miatt vészesen lecsökkent. A tokhal ikrája a Kaszpi-tenger egyik legfontosabb terméke: az orosz fekete kaviár.
Mellékfolyói
[szerkesztés]
A Volgának megközelítően 200 mellékfolyója van. A legjelentősebbek a következők:
Bal partiak:
Jobb partiak:
Jelentősebb víztározók
[szerkesztés]- Ivankovói-víztározó (Moszkvai-tenger) (327 km², 1,12 Mrd. m³)
- Uglicsi-víztározó (249 km², 1,2 Mrd. m³)
- Ribinszki-víztározó (4 580 km², 25,4 Mrd. m³)
- Nyizsnyij Novgorod-i-víztározó (1 590 km², 8,7 Mrd. m³)
- Csebokszári-víztározó (2 274 km², 13,8 Mrd. m³)
- Szamarai-víztározó (Európa legnagyobb víztározója) (6 450 km², 58 Mrd. m³)
- Szaratovi-víztározó (1 831 km², 12,9 Mrd. m³)
- Volgográdi-víztározó (3 117 km², 31,5 Mrd. m³)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Lásd Max Vasmer etimológiai szótárát: Russisches Etymologisches Wörterbuch.
- ↑ Lásd: Michiel de Vaan, Etymological Dictionary of Latin and the Other Italian Languages, s.v. "rōs, rōris" (Leiden: Brill, 2008), 526–7.
- ↑ Lásd: Nourai, Ali. 2013. An Etymological Dictionary of Persian, English and Other Indo-European Languages. Index of Words in Different Languages, vol. 1, p. 130.
- ↑ Lásd: Lebedynsky, Iaroslav. Les Sarmates: Amazones et lanciers cuirassés entre Oural et Danube. Paris: Editions Errance, 2002.
- ↑ Harmatta, János (1999). "Herodotus, Historian of the Cimmerians and the Scythians". In Reverdin, Olivier [in French]; Nenci, Giuseppe [in Italian] (eds.). Hérodote et les Peuples Non Grecs [Herodotus and the Non-Greek Peoples] (in French). Vandœuvres, Switzerland: Fondation Hardt pour l'étude de l'Antiquité classique [fr]. pp. 115–130. ISBN 978-3-774-92415-4.
- ↑ Lásd Harmatta fent idézett művét!
- ↑ Lásd: Olbrycht, Marek Jan (2000). "The Cimmerian Problem Re-Examined: the Evidence of the Classical Sources". In Pstrusińska, Jadwiga [in Polish]; Fear, Andrew (eds.). Collectanea Celto-Asiatica Cracoviensia. Kraków: Księgarnia Akademicka [pl]. ISBN 978-8-371-88337-8. Archived from the original on 13 August 2022. Retrieved 16 August 2022.
További információk
[szerkesztés]
- A Volga vízgyűjtőterülete, earthtrends.wri.org
- A Volga-delta az űrből, earthfromspace.photoglobe.info
