close
Ugrás a tartalomhoz

Szilisztra

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szilisztra / Durosztol (Силистра)
Szilisztrai művészeti galéria
Szilisztrai művészeti galéria
Szilisztra / Durosztol címere
Szilisztra / Durosztol címere		 Szilisztra / Durosztol zászlaja
Szilisztra / Durosztol zászlaja
Közigazgatás
OrszágBERJAYA Bulgária
MegyeSzilisztra
KistérségSzilisztra
PolgármesterIvo Andonov (független)
Irányítószám7500
Körzethívószám086
Testvértelepülései
Lista
Népesség
Teljes népesség26 879 fő (2024. dec. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság6 m
Terület27,159 km²
IdőzónaEET, EEST
Elhelyezkedése
Térkép
BERJAYA é. sz. 44° 06′ 33″, k. h. 27° 15′ 55″44.109238°N 27.265381°EKoordináták: é. sz. 44° 06′ 33″, k. h. 27° 15′ 55″44.109238°N 27.265381°E
Szilisztra / Durosztol weboldala
BERJAYA
A Wikimédia Commons tartalmaz Szilisztra / Durosztol témájú médiaállományokat.

Szilisztra (Силистра / Silistra) (régi magyar neve: Durosztol) város Bulgária északkeleti részén, a Duna jobb partján, Dél-Dobrudzsa régióban. Lakosainak száma 26 879 fő (2024. december 31.).[1]

Története

[szerkesztés]

Eredetileg trák település volt, majd 106-ban rómaiak alapították Durustorum kolóniát. A 7. században bolgárok foglalják el, ekkor Drasztar a neve. Az első bolgár birodalom alapítója, Aszparuh kán, 30 éven át itt lakozott és megerősítette a várat. A 9. században Omurtag kán palotát építtetett, amely a bolgár cárok dunai rezidenciája lett. A palotát 3,5–4 méteres vastagságú fal vette körül, így amikor 896-ban a honfoglaló magyarok megtámadták, Simeon cár visszaverte őket. Amikor a bolgárok kereszténnyé lettek, itt volt az egyik első püspöki székhely. A város katonai jelentősége a török hódoltság alatt is megmaradt, és itt volt a teljes Dobrudzsát és Kelet-Bulgáriát magában foglaló vilajet központja. A szilisztrai hajóépítők a többi dunai város számára is dolgoztak.

1828. július 21-étől november 10-éig és 1829. május 17-étől június 29-éig az oroszok ostromolták; június 29-én Afanaszij Kraszovszkij tábornok megadásra bírta, utána hét évig orosz kézen volt. Miután Törökország megfizette az oroszoknak a kirótt hadisarcot, 1841-ben visszakapták Szilisztrát. Az újabb török uralom alatt épült az Abdul Medzsid-erőd. A krími háborúban az oroszok 1854 májusában újra megostromolták, de egy hónap után sikertelenül elvonultak. 1878-ban Bulgária része lett, majd az első világháború után – Dél-Dobrudzsa részeként – Romániához került. 1888-ban a Szilisztrához közeli Ferhatlar (ma: Delcsevo) faluban született Süleyman Hilmi Tunahan, a híres török muszlim vallástudós. 1940 óta ismét Bulgáriához tartozik.

Nevezetességei

[szerkesztés]
Szilisztra látképe
Nagyítás
Szilisztra látképe
  • A város legfőbb turisztikai nevezetessége az I. Theodosius korából származó római sír. Freskói az elhunyt római házaspárt, szolgáikat, pávákat és vadászjeleneteket ábrázolnak.
  • Abdul Medzsid-erőd (1841-1853)
  • A Szent Péter és Pál-templom a krími háború után épült.
  • A Tutrakan és Szilisztra közti Duna-szakaszon található a Szrebarna bioszféra-rezervátum.
  • Kurshumlu mecset

Népesség

[szerkesztés]
A népesség alakulása 1946 és 2024 között:
Lakosok száma
16 200
56 443
40 336
39 148
37 837
34 728
32 868
31 468
29 498
26 879
1946200020032006200920122015201820212024
Adatok: Wikidata

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. 1 2 http://www.nsi.bg/bg/node/2973/. National Statistical Institute

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szilisztra&oldid=28711296”