Trnbusi
| Trnbusi | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Omiš |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21254 |
| Körzethívószám | (+385) 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 176 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 300 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 29′ 49″, k. h. 16° 46′ 59″43.496823°N 16.783210°EKoordináták: é. sz. 43° 29′ 49″, k. h. 16° 46′ 59″43.496823°N 16.783210°E | |
 | |
Trnbusi falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Omišhoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Splittől légvonalban 27, közúton 44 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 9, közúton 27 km-re északkeletre, Gornja Poljicán, a Poljica területén, a Cetina déli partja és a Mosor-hegység között fekszik. Itt halad át az A1-es autópálya.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Területe a középkorban része volt a 13. században alapított, úgynevezett Poljicai Köztársaságnak, mely tulajdonképpen egy jelentős autonómiával rendelkező kenézség volt. Poljica kezdetben a horvát-magyar királyok, majd 1444-től a Velencei Köztársaság uralma alá tartozott. Velence nagyfokú autonómiát biztosított a poljicai települések számára. Jogi berendezkedését az 1490-ben kibocsátott Poljicai Statutum határozta meg, mely egyúttal rögzítette határait is. Területe már nagyon korán, 1495 előtt török uralom alá került és csak 1715-ben a velencei-török háború során szabadult fel a török uralom alól. Ezután ismét velencei fennhatóság alá tartozott, de autonómiájának valamely szintjét végig megőrizte. Poljica önállóságát 1807-ben a bevonuló napóleoni francia csapatok szüntették meg. Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban a Habsburgoké lett.
A település maga a középkorban a gornji dolaci kantonhoz, egyházilag pedig a gornja poljicai települések közös plébániájához tartozott. 1625-ben Szent Lukács templomával a tizenöt poljicai plébánia egyikeként tűnik fel, papja is volt Stjepan Tomasović személyében. Ekkor 130 lelket számláltak a településen. 1857-ben 303, 1910-ben 494 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. Plébániaházát a második világháború idején 1942. október 2-án felgyújtották az olasz parancsnokság alatt álló knini csetnik csapatok. Ezután több évig elhagyatott volt. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. Az 1970-es évek óta lakossága a fiatalok elvándorlása miatt folyamatosan csökkent. 2011-ben a településnek 162 lakosa volt.
Lakosság
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 303 | 367 | 378 | 437 | 488 | 494 | 426 | 449 | 487 | 461 | 406 | 406 | 330 | 277 | 189 | 162 |
(1857-ben és 1890-ben Trambusi néven.)
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Szent Lukács evangélista tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1907 és 1912 között épült szépen faragott kövekből. A település központjában közvetlenül az út mellett áll. Bejárata felett a homlokzaton kereszt alakú ablak, felette pedig pengefalú harangtorony áll a tetején kőkereszttel. A harangtoronyban két harang található. A hajó hosszúsága 13, szélessége 7,70 méter, a félköríves apszisa 4 méter hosszú és 5 méter széles. A templomnak kezdetben három oltára volt, 1980-as években azonban megújították és a két mellékoltárt megszüntették. Szent Lukács és a Rózsafüzér királynője szobrai díszítik. A templomot körítőfal övezi.
- A régi Szent Lukács plébániatemplomot[4] a település nyugati részén, a temetőben találjuk. Miután az új plébániatemplom felépült temetőkápolnává alakították át. A szakemberek szerint a 16. században építették. Helyén feltehetően már korábban is szakrális építmény volt. 1625-ben már plébániatemplomként említik, majd a török alóli felszabadulás után is többször szerepel a spliti érsekek által végzett egyházi vizitációk irataiban. 1762-ben a vizitáció során Grgo Lekšić plébános arra kérte Dinarić érseket, hogy rendelje el a templom és környezetének rendezését. Ekkor építették az épületet övező kőfalat az állatok bemenetelének megakadályozására. Egyszerű kőépület, bejárata felett kis körablakkal, homlokzata felett kis harangtoronnyal, melyben egy harang található.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
{{cite web}}: Check date values in:|date=(súgó) - ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2016. július 29..
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6294.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A split-makarskai érsekség honlapja (horvátul)
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Omiš város hivatalos oldala Archiválva 2016. augusztus 15-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Omiš város turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
