close
Ugrás a tartalomhoz

Kelet-Timor

Hivatkozások szerkesztése
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
BERJAYA
 Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében.
Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.
Kelet-timori Demokratikus Köztársaság
Repúblika Demokrátika Timór Loro Sa'e (tetum nyelven)
República Democrática de Timor-Leste (portugálul)
Republik Demokratik Timor Leste (indonézül)
Democratic Republic of Timor-Leste (angolul)
Kelet-Timor zászlaja
Kelet-Timor zászlaja		 Kelet-Timor címere
Kelet-Timor címere
Nemzeti mottó: Honra, pátria e povo
(portugál, „Becsület, haza és nép”)
Nemzeti himnusz: Pátria
BERJAYA
FővárosaDili
BERJAYA d. sz. 8° 34′, k. h. 125° 34′8.566667°S 125.566667°EKoordináták: d. sz. 8° 34′, k. h. 125° 34′8.566667°S 125.566667°E
Legnagyobb városDili
Államformaparlamentáris köztársaság
Vezetők
ElnökJosé Ramos-Horta
MiniszterelnökTaur Matan Ruak
Hivatalos nyelvtetum, portugál
Függetlenség2002. május 20.
Tagság
Lista
ENSZ, IMF, Portugál Nyelvű Országok Közössége, Latin Unió, Csendes-óceáni Fórum (megfigyelő állam), ASEAN
Népesség
Népesség1 243 235 (2017)[1]
Becsült1,4 millió [2] fő (2025)
Népsűrűség95 fő/km²
HDI (2023)0,634 [3] (142.) – 
Földrajzi adatok
Terület14 874 km²
Rangsorban159
Vízelhanyagolható%
Időzónakelet-timori (UTC+9)
Egyéb adatok
Pénznemamerikai dollár (USD)
Nemzetközi gépkocsijelTMP
Hívószám670
Segélyhívó telefonszám112
Internet TLD.tl
Villamos hálózat220 volt
Elektromos csatlakozó
  • Europlug
  • Type E
  • Schuko
  • AS/NZS 3112
Közlekedés irányabal
BERJAYA
A Wikimédia Commons tartalmaz Kelet-timori Demokratikus Köztársaság témájú médiaállományokat.
BERJAYA

Kelet-Timor, hivatalosan Kelet-timori Demokratikus Köztársaság,[4] a tengeri Délkelet-Ázsia egyik országa a Kis-Szunda-szigetcsoportban. Timor sziget keleti feléből, Atauro- és Jaco-szigetekből, és Oecusse régióból, Timor sziget Indonéziához tartozó nyugati részén belüli exklávéból áll. Az ország déli szomszéda Ausztrália, amelytől a Timor-tenger választja el.[5]

Etimológia

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Timor szigetének neve maláj eredetű, amelynek jelentése kelet, lévén a sziget keletre fekszik.[6]

Földrajz

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kelet-Timor a Kis-Szunda-szigetek külső ívéhez tartozó Timor-sziget keleti felén fekszik, részét képezi a sziget nyugati felének északi partján lévő Okusi exklávé és az Atauro-sziget. A trópusi monszun éghajlatú ország felszínének túlnyomó része változatos hegyvidék. A déli partot mocsaras síkság szegélyezi.

Területe nagyjából Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye kétszerese.

Történelem

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Timor-szigetet a portugálok 1520-ban fedezték fel, és 1633-ban hozták létre ott első gyarmatukat. A hollandokkal folyó évszázados viszálykodásnak az 1859-es lisszaboni szerződés vetett véget, amely a sziget keleti részét a portugáloknak juttatta. 1942 és 1945 között Indonéziával együtt a sziget is japán megszállás alatt állt. 1945. augusztus 17-én Indonézia kikiáltotta függetlenségét Hollandiától, a Kelet-Timorra visszatért portugálok viszont brutálisan leverték az önállóságot követelő lakosság felkelését. 1973-ban Portugália autonóm tartománya lett.

1975 augusztusában polgárháború robbant ki a teljes függetlenség hívei és az indonézbarátok között. A Kelet-timori Demokratikus Népi Köztársaság függetlenségét 1975. november 28-án kiáltották ki. Kicsit több mint egy héttel később, december 7-én Indonézia megszállta a szigetrészt, a kormány 6000 „önkéntest” küldött a vele rokonszenvezők támogatására. 1976 júliusában Indonézia 27. tartományává nyilvánították. Az ENSZ nem ismerte el Kelet-Timor bekebelezését.

Az 1999. augusztus 30-án megtartott népszavazáson a timoriak többsége a függetlenségre szavazott. A szavazás után az indonézpárti milíciák felégették a fővárost, az infrastruktúra megsemmisült. Ezek után a terület ENSZ-felügyelet alá került.

A teljes függetlenséget 2002. május 20-án nyerte el. Az országot 2002. szeptember 27-én felvették az ENSZ-be. A lakosság helyzete azonban sokat romlott azóta. A stabilitás nem állt helyre, a bandák, a hatalomból kihagyott, egykoron a függetlenségért küzdő csoportok folyamatosan ellenségeskedést szítottak és szítanak. 2006 májusában a hadsereg a ki nem fizetett bérek miatt zavargásokba kezdett, amelyek több száz halálos áldozattal jártak, és csak az év végén sikerült a helyzetet megoldani. Jelenleg az ország északi részén az ingatag békét az INTERFET nevű nemzetközi békefenntartó erő ellenőrzi – kevés sikerrel, a kiszélesedő bűnszervezetek egyre növekvő hatalma miatt.

José Ramos-Horta elnök életveszélyesen megsebesült 2008. február 11-én egy elvetélt puccskísérletben. Gusmão miniszterelnökre is tüzet nyitottak, de ő sértetlenül megmenekült. Az ausztrál kormány azonnal erősítést küldött Kelet-Timorra a rend helyreállítására.

2025. október 26-n Kelet-Timor 11. tagállamként a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének tagja lett.[7]

Államszervezet és közigazgatás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kelet-Timor unitárius képviseleti köztársaság, kormányformája félelnöki.[8][9]

Alkotmány, államforma

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alkotmány szerint az államhatalom legfőbb szerve a Diliben ülésező egykamarás nemzeti parlament, amely törvényhozó és politikai döntéshozó jogkörökkel rendelkezik.[8] A törvényhozásnak 52 és 65 közötti képviselője lehet,[8] a 2018. évi parlamenti választások óta 65 tagja van.[10] A képviselőket a választópolgárok ötévente választják a D’Hondt-módszer[11] szerinti pártlistás választási rendszerben.[8] Kelet-Timorban általános választójog van érvényben,[8] a törvények értelmében minden tizenhetedik életévét betöltött állampolgár szavazhat.[12]

Politikai pártok

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatási beosztás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Védelmi rendszer

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A népesség alakulása 1960 és 2024 között:
Lakosok száma
499 681
568 447
662 803
583 567
711 794
869 024
933 369
1 066 409
1 243 235
1 400 638
1960196719741981198819962003201020172024
Adatok: Wikidata

Általános adatok

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Teljes lakossága 1 212 107 fő, melynek 50%-a városokban él.

Legnépesebb települések

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népesség 92%-a timori maláj, 8%-a pedig egyéb népcsoportokhoz (indonéz, kínai, portugál) tartozik. A lakosság 90%-a római katolikus vallású, 4%-a muszlim, 3%-a protestáns, 3%-a pedig buddhista és törzsi vallású.

Szociális rendszer

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
BERJAYA
Hagyományos kelet-timori viseletben lévő férfi

Gazdaságilag igen elmaradott ország. Ásványkincsei (színesércek, kőolaj, földgáztelepek) kiaknázatlanok. Önellátásra rizst, maniókát és kukoricát termesztenek, sertést, kecskét, juhot, baromfit tenyésztenek. Kivitelre az ültetvényeken termesztett kávé kerül. Gazdasági helyzete nagymértékben függ a nemzetközi segélyszervezetek által biztosított segélyektől.

Közlekedés

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország közlekedése elmaradott. Vasút nincs az országban, a belföldi közlekedést a 6040 km-es közúthálózat biztosítja, ebből csak 2600 km-nyi út burkolt. Kelet-Timornak három kis kapacitású nemzetközi repülőtere (a Presidente Nicolau Lobato nemzetközi repülőtér Diliben, a Xanana Gusmão nemzetközi repülőtér Suai mellett és az Oé-Cusse nemzetközi repülőtér Pante Macassarnál) és két nemzetközi kikötője van (személyforgalomra Dili kikötője, teherforgalomra a Tibar-öböli kikötő szolgál).[13]

Telekommunikáció

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Hívójel prefix 4W
ITU zóna 54
CQ zóna 28

Kultúra

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kelet-timori konyha sajátságain túl bír még portugál és délkelet-ázsiai hatásokkal. Az ételek leggyakoribb összetevői a sertés- és kecskehús, halak, bazsalikom, tamarindusz, hüvelyesek, kukorica, rizs, gyökerek és trópusi gyümölcsök.[14]

A gazdaságot alapvetően a mezőgazdaságból jelenti, fő élelmezési terménye pedig a rizs. Azt követi az édesburgonya, kukorica, taró és tápióka termelése. További gyakori termények a sütőtök, mungóbab, paradicsom, menta, citrom, spenót, bazsalikom, paprika és tehénbab.[15]

Sok háztartás maga termeli meg az élelmet, de ki vannak szolgáltatva a száraz évszaknak vagy a szélsőséges időjárásnak. Ilyen időszakban az akar nevű egyszerűen elkészíthető ételt fogyasztják: szárított pálmafakérget porrá törnek, vízben áztatva pépet csinálnak belőle és megsütik. Tápértéke ellenben csekély, ezért nagyon sok öt év alatti gyerek krónikus alultápláltságtól szenved.[16]

A kávé nemcsak gasztronómiai termék, de értékmentő, pénzhelyettesítő eszköz. A háztartások gyakran termelnek kávét és fizetnek vele élelmiszerekért. Az ország nem olajexportjának 90%-át kávé teszi ki. Nagyon sok az ún. organikus kávéfa az országban. A háborúskodások idején sok kávéültetvényt elhagytak és ezek elvadultak. Elsősorban ínyenc fogyasztók vevők az ilyen kávéra.[17]

Turizmus

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
BERJAYA
A főváros, Dili. A háttérben az Atauro sziget látszik

Sport

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kelet-Timor labdarúgó válogatottját tartották a legrosszabbnak a világon. A FIFA ranglista utolsó helyét foglalta el idáig. 2-2-t játszott Kambodzsával, így 6 év után megszerezték első pontjukat.

A labdarúgás, mint az ország legnépszerűbb sportja azonban folyamatosan fejlődik, így 2015-ben a válogatott már a FIFA-világranglista 185. helyét foglalta el.[18] A nemzeti tizenegy napjainkra képessé vált a nemzetközi kvalifikációs versenyeken való pontszerzésekre, sőt akár nagyarányú győzelmek kivívására is.[19]

Ünnepek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ "Világbank-adatbázis". Világbank. Hozzáférés: 2019. április 8..
  2. ↑ https://www.worldometers.info/world-population/timor-leste-population/
  3. ↑ https://hdr.undp.org/data-center/country-insights#/ranks
  4. ↑ "A Földrajzinév-bizottság 44. ülésének határozatai" (PDF). 2014. szeptember 11. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2019. május 27..
  5. ↑ "The World Factbook: Timor-Leste" (angol nyelven). Központi Hírszerző Ügynökség. 2019. május 13. 2018. január 28. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2019. május 27.. {{cite web}}: Unknown parameter |archívdátum= ignored (súgó); Unknown parameter |archívurl= ignored (súgó)
  6. ↑ Amy Ochoa Carson (2007): "East Timor's Land Tenure Problems: A Consideration of Land Reform Programs in South Africa and Zimbabwe". Indiana International & Comparative Law Review. 17 (2)
  7. ↑ "Forging a New Era: Timor-Leste Admitted into ASEAN". ASEAN Main Portal (amerikai angol nyelven). 2025. október 26. Hozzáférés: 2025. október 28..
  8. 1 2 3 4 5 Nelson de la Cruz (2018. május 13.). "Constitution of the Democratic Republic of Timor-Leste" (PDF). Dili: Kelet-Timor kormánya. Hozzáférés: 2019. május 26..
  9. ↑ Dennis Shoesmith: Timor-Leste: Divided Leadership in a Semi-Presidential System. Asian Survey, XLIII. évf. 2. sz. (2003)
  10. ↑ "East Timor opposition coalition heads for victory in election". Reuters. 2010. Hozzáférés: 2019. május 26..
  11. ↑ Jose Cornelio Guterres: Timor-Leste: A Year of Democratic Elections. Southeast Asian Affairs, (2008) 362. o.
  12. ↑ "Elections in Timor-Leste: 2018 Early Parliamentary Elections" (PDF). International Foundation for Electoral Systems. 2018. május 8. 2018. december 2. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2019. május 26..
  13. ↑ CIA World Factbook – Timor-Leste: Transportation. www.cia.gov. (angolul) Washington: CIA (Hozzáférés: 2024. november 29.) (HTML)
  14. ↑ East Timorese Dishes: Try the Food of Timor Leste (http://visiteasttimor.com/)
  15. ↑ Timor-Leste by Aislyn Jewett (prezi.com)
  16. ↑ Chronic malnutrition among world's highest (The New Humanitarian)
  17. ↑ Where the wild coffee grows (Al Jazeera)
  18. ↑ "Archivált másolat". 2018. július 15. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. március 12.. {{cite web}}: Unknown parameter |archívdátum= ignored (súgó); Unknown parameter |archívurl= ignored (súgó)
  19. ↑

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kelet-Timor&oldid=28810018”