William Baffin
| William Baffin | |
| Született | 1584[1][2][3][4][5] London |
| Elhunyt | 1622. január 23. (37-38 évesen)[4][5][6][7] Hormuz[8] |
| Állampolgársága | angol |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései | Person of National Historic Significance[9] |
| Halál oka | lőtt seb |
.png){kind=small} | |
| William Baffin aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz William Baffin témájú médiaállományokat. | |
William Baffin (1584 – Hormuz, Perzsa-öböl, 1622. január 23.) angol tengerész, utazó.
Élete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Angliában született. Korának egyik legjobb és legelismertebb tengerészeként többnyire nem mint kapitány, hanem mint kormányos vett részt Henry Hudson, Thomas Button és mások a Davis-szoroson át az Északnyugati átjáró felkutatására indított útjain.
Robert Bylot kapitány kormányosaként a Discovery[10] fedélzetén 1612-ben, majd 1615–1616-ban vett részt az Északnyugati átjáró kutatásában. 1612-ben Hudson útját követve behatolt a Hudson-öbölbe, ahol megállapította, hogy az öbölbe a dagályhullám kelet, azaz az Atlanti-óceán felől hatol be, tehát Hudson tévedett: az öböl nem lehet a Csendes-óceán része.[11] Következő útján ezért a Davis-szoros felé próbálkozott.
1615-ben bejárta Grönland nyugati partvidékét, felfedezte a Resolution-szigeteket, 1616-ban pedig a Jones-szorost (Jones Sound). A később róla elnevezett Baffin-tenger északi kijárójánál jégtorlaszt talált, ezért vissza kellett fordulnia. Felderítette a Baffin-sziget északi partjait, viszont a köd miatt nem vette észre a szigettől északra nyugatnak vezető Lancaster-szorost, ezért a Baffin-tengert zárt öbölnek vélte.[11] Útjának kudarcára alapozva kijelentette, hogy északnyugati átjáró nincsen, és annyira tekintélyes volt, hogy ezután bő két évszázadig (1818-ig) nem is próbálkoztak többet annak földerítésével.
Ő használta föl először a tengeren a hold járását a hosszúság meghatározására. Erre nagy szükség volt az északi vizeken, ahol a mágneses észak jelentősen különbözött a földrajzi északtól. Eljutott az északi szélesség 78°-áig, a Smith-szorosig (Smith Sund), ahol a mágnestű addig valaha észlelt legnagyobb elhajlását figyelte meg (56° északról nyugatnak).
Angliába visszatérve az Angol Kelet-indiai Társaság utazó alkalmazottja lett. Második indiai útján, 1622-ben a Társaság flottája megostromolta a portugálok birtokában lévő Hormuz szigetét[12]), és Baffin elesett a csatában.
Hajónaplóját (Voyages towards the North-West) 1849-ben jelentették meg.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. április 9.
- ↑ "Nationalencyklopedin" (svéd nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- ↑ Torontói Egyetem. "Dictionary of Canadian Biography" (angol nyelven). University of Toronto Press. Hozzáférés: 2017. október 9.
- 1 2 "Brockhaus Enzyklopädie". Brockhaus (német nyelven). F.A. Brockhaus. 1796. Hozzáférés: 2017. október 9.
- 1 2 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven).
- ↑ "Gran Enciclopèdia Catalana". Nagy Katalán Enciklopédia (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia.
- ↑ "Geographicus Rare Antique Maps biographical dictionary of cartographers" (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. április 8.
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Баффин Уильям, 2015. szeptember 28.
- ↑ "Directory of Federal Heritage Designations".
- ↑ A tengernevek eredete
- 1 2 Mendöl Tibor: A földrajztudomány az ókortól napjainkig. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 1999. ISBN 963 463 246 7 p. 130.
- ↑ A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Sulinet: Baffin, William[halott link]
- A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
- Magyar nagylexikon II. (And–Bag). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 821. o. ISBN 963-05-6800-4
