A középkori eredetű huszti vár a Huszt központjában emelkedő, mintegy 145–150 m magas vulkanikus eredetű hegyen áll. A várrom a mai Ukrajna területén található, a Magyar Királyság egyik legerősebb és legjelentősebb vára volt, Kárpátalja harmadik legnagyobb erődítménye az ungvári és a munkácsi után.
Fontos stratégiai szereppel bírt, ellenőrzése alatt tartotta az aknaszlatinai sóbányákból vezető máramarosi sóutat, valamint több koronaváros – Huszt, Visk, Técső, Hosszúmező és Máramarossziget – védelmét is ellátta. Első írásos említése 1353-ból származik, első ismert várkapitánya Macska Domonkos volt. A jól védhető várat többször megostromolták, például 1556-ban és 1636-ban. 1766-ban egy nyári vihar során villám csapott a vár fazsindelyes tetőszerkezetébe, ami után tűzvész keletkezett, a gyorsan terjedő tűz maradandó károkat okozott az erődítmény több részében. Tíz évvel később császári parancsra a várat kiürítették és soha nem építették újjá, ma már csak impozáns rom, a helyi lakosok és Huszt városát felkereső turisták kedvelt kirándulóhelye.
Az omladozó épületegyüttes történelmi értékét a
romantika idején ismerték fel, ekkor született meg
Kölcsey Ferenc híres
Huszt című
epigrammája (1831), a magyar romantika egyik legfontosabb hazafias és cselekvésre buzdító verse. Utolsó sorának felszólítása – „Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!” –
irodalmunk egyik legismertebb programadó mondata, amely összeforrt a huszti várrom látképével.
A kezdőlapon legutóbb megjelent szócikkek: Képlékenységtan • Gárdonyi Géza • Bougainville-i csata • A brit uralkodók koronázása • Daspletosaurus • Alcatraz-sziget • Komlós János (humorista)
