close
Ugrás a tartalomhoz

Bad Reputation

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Thin Lizzy
Bad Reputation
nagylemez
Megjelent1977. szeptember 2.
FelvételekToronto Sound és Sounds Interchange stúdiók, Toronto, Kanada
Stílusblues-rock, hard rock
Nyelvangol
Hossz35:50
KiadóVertigo Records
Mercury Records (Amerikai Egyesült Államok)
ProducerThin Lizzy és Tony Visconti
Thin Lizzy-kronológia
Johnny the Fox
(1976)		Bad Reputation
(1977)		Black Rose: A Rock Legend
(1979)
Kislemezek az albumról
  1. Dancing in the Moonlight (It's Caught Me in Its Spotlight)
    Megjelent: 1977. július 30. (Anglia)[1]

A Bad Reputation a Thin Lizzy ír hard rock zenekar nyolcadik nagylemeze, amely 1977. szeptember 2-án jelent meg. Ahogy a lemezborító is sejteti, a legtöbb dalban csak a csapat háromnegyede vett részt, Brian Robertson gitáros mindössze három dal feljátszásában vett részt. Mivel Robertson keze egy kocsmai verekedés következtében idegkárosodást szenvedett, ezért 1977 januárjától már Gary Moore játszott helyette a koncerteken.[2] Ez volt az utolsó studió album, ahol Robertson a Thin Lizzyvel játszott. Az album aranylemez lett Angliában,[3] a róla kimásolt kislemez a Dancing in the Moonlight (It's Caught Me in Its Spotlight) pedig a 14. helyet érte el a szigetországban. 2011. június 27-én az album egy újrakiadást kapott, amelyen az eredeti anyag mellett élő felvételek is helyet kaptak.

Előzmények, felvételek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az előző album a Johnny the Fox turnéja 1977-ben már Gary Moore gitárossal került lebonyolításra, amely során a Queen előtt léphettek fel. Mivel Lynott és Robertson között elmérgesedett a viszony, a frontember megkérte Moore-t, hogy csatlakozzon teljes jogú tagként. Moore elutasította az ajánlatot és visszatért korábbi zenekarába a Colosseum II-ba. Lynott ezt követően döntött úgy, hogy Scott Gorham egymaga fogja feljátszani a következő nagylemezt. Gorham azonban úgy gondolta, szükség van egy második gitárosra, mert vannak élő előadások is, illetve voltak olyan darabok, melyeket két gitárosra írtak. Szerette volna megtartani a korábbi egységet, elmondása szerint mindig hittem a büvös körben. Ha összetöröd a bűvös kört, az egész dolognak vége, nem?[4] Két dal (Opium Trail és Killer Without a Cause) szóló nélkül lett rögzítve, így próbált Gorham nyomást gyakorolni a frontemberre, hogy vegye vissza Robertsont. Lynott beadta a derekát, így Robertson hamarosan Torontoba repült, és három dalhoz feljátszotta a saját részeit.

A hangulat azonban meglehetősen feszült volt, Robertson és a zenekar között. A gitáros kifejtette, hogy még csak inni sem lenne hajlandó zenésztársaival,[5] saját magára stúdiózenészként tekintett, Lynott pedig "vendégként" hivatkozott rá. Mindenesetre Lynott meghívta az ír gitáros Jimi Slevint (korábban az ír Skid Row-ban is megfordult), hogy „próbáljon ki néhány dolgot”, arra az esetre ha Robertsont helyettesíteni kellene a jövőben.[6] Az album dalai közül Robertson és Gorham csak a That Woman's Gonna Break Your Heart címűben játszott egyenrangú partnerként, magára a lemezfelvételre pedig úgy emlékezett vissza Gorham, mint egy sorsfordító anyagra. Elmondása szerint ez azért egy nagyon fontos album a számunkra, mert rengeteg balsorson kellett keresztül mennünk."[7] A producer a zenekar mellett Tony Visconti lett, aki korábban főleg a T. Rex és David Bowie lemezei miatt lett ismert.

Borító, fogadtatás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zenekar korábbi borítóiért felelős Jim Fitzpatrick neve merült fel ezúttal is, azonban egy félreértés miatt mégsem az ő képe dísziti a lemezt. A határidő közeledtével Lynott az Amerikai Egyesült Államokba utazott, hogy találkozzon a művésszel, azonban a Connecticut állambeli Madison helyett a Wisconsin államban található Madison városba ment. A határidő miatt végül Sutton Cooper képét használták fel, melyen hárman láthatóak Robertson nélkül.[8] A teljes, négytagú zenekari fotó a lemez hátlapján volt látható. A belső képeken mind a négy zenész szerepelt, valamint Les Krims fotói is láthatóak voltak, akinek The Incredible Case of the Stack O'Wheat Murders című fotósorozatát Lynott még New Yorkban látta.[9] A lemezen ismét megjelentek a játékkártya motívumok, melyek az 1975-ös Fighting albumot is díszitették. Lynott ragaszkodott hozzá, hogy Robertson ne legyen látható a frontborítón, maga a gitáros is hasonlóan vélekedett. Elmondása szerint nem voltam jó hangulatban. Nem akartam, hogy a képem az album borítóján szerepeljen, mert nem folytam bele a dalszerzésbe, sőt kimondottan rossz kedvem volt a felvételekkor.[10]

A Bad Reputation album kedvező visszhangra talált, dalaiban egyesítette a hard rock húzóerejét, a folkos dallamosságot, a lírai romantikus hangulatot, valamint a heavy metalt előrevetítő döngölős riffeket.[11] Stephen Thomas Erlewine az AllMusic kritikusa későbbi írásában, üdvözölte a tényt, hogy közvetlen elődjénél egy erősebb anyag született, amelyre 4 és fél csillagot adott a lehetséges ötből.[12] Az anyag keményebb hangzását a producer Tony Visconti hatásának tudja be, hozzátéve, hogy Robertson távolléte nem feltűnő, Gorham egyedül is megoldotta a feladatot.[12] Véleménye szerint az album felveszi a versenyt a Jailbreak szintjével is.[12] Más írások dicsérték a lemez egyszerre "hangos és zenei" megközelítését, amivel a punk hullám közepén is sikeresek maradhattak, "mivel sok bunkónak tetszett, ezáltal biztosítva a fiatalság támogatását".[13] Martin Popoff elismerését fejezte ki, miszerint a zenekar két év alatt már a harmadik zseniális albumát adja ki.

Kritikák
SzerzőÉrtékelés
AllMusic4.5/5[12]
Collector's Guide to Heavy Metal (Martin Popoff)[14]10/10
Sputnikmusic4/5[15]

A Sputnikmusic szintén pozitívan cikkezett az albumról 4 ponttal jutalmazva az ötből.[15] Negatívumként az "átlagos" dobolást és néhány gyengébb számot jelölt meg, hozzátéve, hogy a Bad Reputation egy nagyszerű album. Nem a Lizzy legjobbja, ismerkedésnek sem ezt ajánlom (arra ott az elképesztően jó Jailbreak), de rajongóknak és a gitárzene kedvelőinek elengedhetetlen a megvásárlása.[15] A zenekar zeneileg széles spektrumot átölelő dalai, a punk népszerűségének csúcsán is képes volt megszólítani a fiatalokat.[13]

A kemény hangzások mellett felbukkantak Jimi Hendrix hatású, pszichedelikusabb dalok is (Opium Trail, Killer Without A Cause), szerelmes líra (Southbound), az éjszaka hangulatát felidéző dal (Downtown Sundown) vagy a funk is (Dancing in the Moonlight).[11] A zenekar lírai oldalát domborította ki a That's Woman Gonna Break Your Heart is, míg a Dear Lord a rock és a gospel nászaként jellemezhető.[11]

Az album kereskedelmileg is sikeres volt, Angliában négy hét alatt aranylemez lett, a fesztiválokon pedig gyakran főzenekarként több tízezres tömegek előtt léphettek fel.[16] A nagylemez a brit listán a 4. helyig jutott, a róla kimásolt Dancing in the Moonlight (It's Caught Me in Its Spotlight) pedig a 14. helyre kúszott fel.[17] A dal egy újabb slágert jelentett az együttes számára, amely nem összekeverendő a King Harvest azonos című szerzeményével.[18]

Feldolgozások

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár a címadó dal nem jelent meg kislemezen később több előadó is feldolgozta. A női tagokból álló amerikai heavy metal formáció a Phantom Blue 1993-ban tette fel Built to Perform című albumára.[19] A dal feldolgozása felbukkant 2006-ban a Guitar Hero II játékban is,[20] a zenekar által felvett dal pedig a Dogtown and Z-Boys című dokumentumfilmben csendült fel 2001-ben.[21] A 24-7 Spyz nevű amerikai rockegyüttes a 2006-os Face the Day albumán dolgozta fel a dalt,[22] míg a Foo Fighters a 2011-ben publikált feldolgozásalbumára tette fel (Medium Rare).[23] A 2012-es Sleeping Dogs videójátékban a Sagittarius FM nevű rádióállomás mutatta be a dalt,[24] majd 2015-ben a brit speed metal zenekar a Raven is feldolgozta.[25] A Dancing in the Moonlight (It's Caught Me in Its Spotlight) című számot gyakran előadta élőben a The Smashing Pumpkins is. Az eredeti lendületes ritmust lassítva, akusztikus dallammá átformálva adták elő, mely a Disarm kislemez B oldalán is megjelent.[26] Diana Vickers brit énekesnő-dalszerző is feldolgozta a dalt, amely második nagylemezének előzeteseként jelent meg.[27]

Az ír Magners a Thin Lizzy Dancing in the Moonlight dalával vezette be új ciderét Angliában 2005-ben.[28] A szintén angol Alt-J indie rock együttes The Saturday Sessions from The Dermot O'Leary Show válogatásalbumra dolgozta fel a dalt 2012-ben.[29] John Norum a svéd Europe gitárosa az Opium Trail című dalt dolgozta fel 1992-es Face the Truth című szólóalbumán.[30]

Számlista

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A oldal
# Cím Hossz
1. Soldier of Fortune 5:18
2. Bad Reputation 3:09
3. Opium Trail 3:58
4. Southbound 4:27
B oldal
# Cím Hossz
5. Dancing in the Moonlight (It's Caught Me in Its Spotlight) 3:26
6. Killer Without a Cause 3:33
7. Downtown Sundown 4:08
8. That Woman's Gonna Break Your Heart 3:25
9. Dear Lord 4:26
2011-es újrakiadás bónuszai
# Cím Hossz
10. Killer Without a Cause (BBC felvétel 1977. augusztus 1.) 3:42
11. Bad Reputation (BBC felvétel 1977. augusztus 1.) 2:49
12. That Woman's Gonna Break Your Heart (BBC felvétel 1977. augusztus 1.) 3:28
13. Dancing in the Moonlight (It's Caught Me in Its Spotlight) (BBC felvétel 1977. augusztus 1.) 3:22
14. Downtown Sundown (BBC felvétel 1977. augusztus 1.) 3:53
15. Me and the Boys (hangpróba felvétel) 4:17
57:21

Kislemezek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Dancing In The Moonlight/Bad Reputation – 7" (1977)

Zenészek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Thin Lizzy
Vendégzenészek
  • Jon Bojic, Ken Morris, Mary Hopkin-Visconti – háttérvokál a Dear Lord című számban.
  • John Helliwell – szaxofon, klarinét
Produkció
  • Tony Visconti – producer, hangmérnök
  • Jon Bojic, Ken Morris, Ed Stone – hangmérnök helyettes

Listás helyezések

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Album

Év Lista Pozíció
1977
Ausztrália (Kent Music Report)[31] 58
Brit lemezlista[32] 4
Svéd lemezlista[33] 9
Norvég lemezlista[34] 13
Billboard 200 (USA)[35] 39
RPM100 (Kanada)[36] 44

Kislemezek

Év Kislemez Slágerlista Helyezés
1977 Dancing in the Moonlight (It's Caught Me in Its Spotlight) Ír kislemezlista[37] 4
Brit kislemezlista[32] 14
RPM100 Top kislemezek (Kanada)[38] 84

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ "Thin Lizzy brit kislemezek".
  2. ↑ Putterford, Mark (2010. április 7.). "The Rise of the Emerald". Phil Lynott: The Rocker. London, UK: Omnibus Press. ISBN 978-0857122544. Hozzáférés: 2018. február 25..
  3. ↑ "BPI Awards Database: Search for Thin Lizzy". British Phonographic Industry. Hozzáférés: 2021. augusztus 12..
  4. ↑ "Scott Gorham interjú" (angol nyelven). Rock Guitar Daily. 2018. február 26. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2021. október 14..
  5. ↑ Alan Byrne (2006. február 1.). Thin Lizzy. SAF Publishing Ltd. 110. o. ISBN 9780946719815.
  6. ↑ Starlight Magazin, 1976. december 16.
  7. ↑ Brannigan, Paul (augusztus 2016). "történet a dalok mögött: Thin Lizzy – Dancing in the moonlight (It's caught me in its spotlight)". Classic Rock. No. 226. 24. o. {{cite magazine}}: Italic or bold markup not allowed in: |magazine= (súgó)
  8. ↑ Byrne, Alan (2006). Thin Lizzy: Soldiers of Fortune. London, UK: SAF Publishing. 115. o. ISBN 978-0946719815. Hozzáférés: 2018. február 25..
  9. ↑ Putterford, Mark (2010. április 7.). "Pills, Powders & Potions". Phil Lynott: The Rocker. London, UK: Omnibus Press. ISBN 978-0857122544. {{cite book}}: Italic or bold markup not allowed in: |publisher= (súgó)
  10. ↑ Doherty, Harry; Gorham, Scott (2012). "Bad Reputation". Thin Lizzy: The Boys Are Back in Town. London, Anglia. ISBN 978-1780384320. Hozzáférés: 2018. február 25.. {{cite book}}: Text "publisherOmnibus Press" ignored (súgó)CS1 karbantartás: hely kiadó nélkül (link)
  11. 1 2 3 "Évtizedelő - 1977 : Beindul a gőzkalapács". hardrock.hu. 2018. október 23. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2019. január 21..
  12. 1 2 3 4 Erlewine, Stephen Thomas. "Allmusic kritika". Rovi Corporation. Hozzáférés: 2011. június 22..
  13. 1 2 |cím=Bad Reputation |egyéb=Thin Lizzy |év= 2011|típus=CD borító |kiadó= Universal Music Group |id=2772693
  14. ↑ Popoff, Martin (október 2003). The Collector's Guide to Heavy Metal: Volume 1: The Seventies. Burlington, Ontario, Kanada: Collector's Guide Publishing. 279–280. o. ISBN 978-1894959025.
  15. 1 2 3 "Sputnikmusic kritika" (angol nyelven). Hozzáférés: 2011. {{cite web}}: Check date values in: |accessdate= (súgó)
  16. ↑ "A Thin Lizzy története a rockerek.hu oldalon". rockerek.hu. 2021. október 14. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2019. november 16.. {{cite web}}: |archive-date= / |archive-url= timestamp mismatch; 2019. április 15. suggested (súgó)
  17. ↑ Roberts, David (2006). Brit kislemezek és albumok (19th ed.). London: Guinness World Records Limited. 555–556. o. ISBN 1-904994-10-5.
  18. ↑ "Allmusic > dalkereső > Dancing in the Moonlight".
  19. ↑ |cím=Built to Perform|előadó=Phantom Blue |év=1993 |típus=CD borító |kiadó=Geffen Records |id=GEFD-24603|hely=Santa Monica, Kalifornia
  20. ↑ Li C. Kuo (2006. október 9.). "Guitar Hero II dallista". GameSpy. Hozzáférés: 2012. december 28.. {{cite web}}: Italic or bold markup not allowed in: |publisher= (súgó)
  21. ↑ "Dogtown & Z-Boys (2001): Filmzene". IMDb. Hozzáférés: 2018. február 26..
  22. ↑ |cím= Face the Day|előadó= 24-7 Spyz |év=2006 |tipus=CD borító |kiadó= Gumbo Records |id=GRC007
  23. ↑ |cím= Medium Rare|előadó= Foo Fighters |év= 2011 |típus=CD borító |kiadó= Roswell Records |id=88697-84798-1
  24. ↑ "Sleeping Dogs dallista". GameSpot. Hozzáférés: 2018. február 26..
  25. ↑ "Raven - ExtermiNation". Kickstarter. 2014. Hozzáférés: 2018. február 27..
  26. ↑ |cím= Disarm |előadó= Smashing Pumpkins |év = 1994| típus =CD borító |kiadó = Virgin Records |id=7243 8 92310 2 1 }}
  27. ↑ O'Mance, Brad (2012. április 11.). "Diana Vickers has covered a Tom Petty song". Popjustice. Hozzáférés: 2018. február 26..
  28. ↑ O'Mahony, Catherine. „A Magners új márkát dob piacra”, The Sunday Business Post , Key Capital and Cooke, 2005. május 28. (Hozzáférés: 2016. március 29.) 
  29. ↑ |cím= The Saturday Sessions From The Dermot O'Leary Show |előadó = Alt-J |év= 2014 |típus =CD borító |kiadó= Sony Music|id=88843028882
  30. ↑ |title= Face the Truth |előadó = John Norum |év = 1992 |típus = CD borító |kiadó= Epic Records |id=EPC 469441 2 |hely= Los Angeles, Kalifornia
  31. ↑ Kent, David (1993). Australian Chart Book 1970–1992 (illustrated ed.). St Ives, N.S.W.: Australian Chart Book. 308. o. ISBN 0-646-11917-6.
  32. 1 2 "Thin Lizzy Official Charts". Official Charts Company. Hozzáférés: 2018. február 15..
  33. ↑ "Thin Lizzy – Bad Reputation (Album)". Swedishcharts.com. Media Control Charts. Hozzáférés: 2018. február 27..
  34. ↑ "Thin Lizzy – Bad Reputation (Album)". Norwegiancharts.com. Media Control Charts. Hozzáférés: 2018. február 27..
  35. ↑ "Thin Lizzy Chart History – Billboard 200". Billboard.com. Billboard. Hozzáférés: 2018. február 15..
  36. ↑ "Top Albums/CDs - Volume 28, No. 8, November 19, 1977". Library and Archives Canada. 1977. november 19. Hozzáférés: 2018. február 27..
  37. ↑ "The Irish Cahrts: search for Thin Lizzy". Irish Recorded Music Association. Hozzáférés: 2018. február 15..
  38. ↑ "Top Singles - Volume 28, No. 7, Nov 12, 1977". Library and Archives Canada. 1977. november 12. Hozzáférés: 2018. február 27..
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bad_Reputation&oldid=25952684”