3dfx Interactive

3dfx Interactive
Jelmondat	So powerful, it's kinda ridiculous. Annyira erős, hogy szinte nevetséges.
Típus	Megszűnt (2000-ben felvásárolta az NVIDIA)
Alapítva	1994
Megszűnt	2002
Jogutód	Nvidia
Székhely	Santa Clara, Kalifornia
Vezetők	Ross Smith
Alapító	Gary Tarolli
Iparág	Félvezetők
Forma	részvénytársaság
Termékek	Grafikus kártyák
Anyavállalata	Nvidia
A(z) 3dfx Interactive weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz 3dfx Interactive témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

A 3dfx (korábban 3Dfx) egy már megszűnt, 3D-s grafikus processzorokat és kártyákat tervező vállalat volt. Jelentős szerepet játszott a PC-s háromdimenziós grafika korai elterjesztésében. Habár 3D-s gyorsítók már léteztek korábban is, a 3dfx tette a PC felhasználók széles körében ismertté a Voodoo nevű grafikus gyorsítókártyákkal. Egyik első jelentős üzleti partnerük a Quantum3D volt, amely leginkább játéktermi gépekben és különféle szimulátorokban használta a 3dfx chipeket. Az első, asztali PC-be szánt terméküket, a Voodoo-t 1996 októberében jelentették be. A Voodoo sebessége többszöröse volt a korai hardveres 3D gyorsításra képes chipeknek (pl. S3 Virge), így a vállalat a csúcskategória meghatározó szereplőjévé vált.

A cég kezdeti sikerei ellenére a későbbi években sok üzleti hibát követett el. Első nagy hibájuk a Sega céggel való megállapodás felfedése volt, mely szerint a Dreamcast konzol videochipjét a 3dfx gyárthatta volna – mikor ez kiderült, a Sega felmondta a megállapodást. A második az STB Systems felvásárlása volt, ugyanis ezzel felhagytak technológiájuk külső cégekhez való licencelésével, és ők gyártották saját videókártyáikat. Ezeknek köszönhetően a cég technológiai lemaradása egyre nagyobb lett a riválisokhoz képest, néhány tervezett kártya sosem készült el, vagy csak prototípus fázisban maradt. A céget végül riválisa, az nVidia vásárolta fel, majd 2002-ben hivatalosan is megszűnt. Megszűnése ellenére a mai napig nagy rajongótábora van.

Története

Kezdeti évek

A céget 1994-ben Ross Smith, Gary Tarolli, és Scott Sellers alapították. Eleinte főként játéktermi játékgépekbe terveztek chipeket, majd két év után PC-s 3D gyorsítókártyák tervezésébe kezdtek. Az 1996-os év során jelent meg a cég a piacon, amikor az EDO RAM piaci ára csökkent, ennek köszönhetően megérte grafikus hardverekhez felhasználni. A cég egy saját harverközeli API-t fejlesztett ki, amelyet Glide névre kereszteltek. A Glide támogatta a DOS-t, a Windowst, és a Linuxot is. Ezt több sikeres játék, például a Tomb Raider is támogatta, mellyel a kártyáik tulajdonságai könnyen kihasználhatóak voltak, és nagyobb teljesítményt nyújtott a szoftveres, illetve a rivális megoldásoknál.

3Dfx Voodoo

Első konzumer termékük a Voodoo nevet kapta, amely 1996 októberben került bejelentésre. Agresszív reklámkampányának és jó teljesítményének köszönhetően a Voodoo névre keresztelt gyorsítókártya rendkívül népszerű lett, és rengeteg cég gyártotta. Korához képest a kártya sok jó tulajdonsággal rendelkezett (hardveres textúrázás, bilinear filtering, alpha blending), a korai játékokhoz bőséges 4 MB memória (amelyből 2 MB framebuffer és 2 MB Textúra memóriaként funkcionál) mellett pedig könnyű programozhatósága is sikeressé tette. Létezett 6 MB-os és 8 MB-os változat is, amelyek több textúramemóriát, és/vagy nagyobb felbontás használatát tették lehetővé. A kártya két chipet használ, az egyik a frame bufferért, a másik pedig a textúrázásért felel. A chipeknek külön memóriája van, amelyhez 64 biten csatlakozik a memória. A chipek 50 MHz-es órajelen járnak. A Voodoo 1 (kódneve SST-1) nem tartalmaz VGA BIOS-t, ezért külön VGA kártyát igényel (cserébe a PC és a MAC verzió megegyezik), amelyhez külső átkötőkábellel kell csatlakoztatni. A Voodoo a képernyő felé ezután a 2D-s grafikus kártya képét továbbítja egészen addig, amíg munkára nem fogjuk. Ekkor a Voodoo aktiválódik és a saját képét küldi tovább a monitorra. A munka végeztével ismét visszaadja a képet a 2D kártyára. Két chipből tevődik össze: egy FrameBuffer és egy Texture Mapping Unit (TMU), előbbi a hozzákapcsolt memóriával főleg a kép tárolását, bizonyos számításokat, utóbbi pedig a textúrák számítását végzi. Maximum 256×256-os textúrákat támogat, 640×480-as (6 MB-os változatok egy része 800×600-as) felbontást, bilineáris filterezést, hardveres háromszögre bontást, 16 bites renderelést.

A kártya nem volt képes 2D képek megjelenítésére, ehhez szükség volt egy külön 2D kép megjelenítését lehetővé tevő videókártyára, melyet egy VGA összekötőkábellel lehet csatlakoztatni a Voodoo-hoz, mely a 2D és 3D képet is továbbítja a kijelzőre. A PowerVR és a Rendition, a 3dfx legnagyobb riválisai nem tudtak versenyképes alternatívát felmutatni, azonban az ATi és az S3 sikeresen megszerezte a belépőszintű 3D kártyák piacát a 3dfx elől. Kihívóinál nagyságrendekkel gyorsabb volt, a megjelenítés nagyon részletes és szép (a kornak megfelelő, még így is alacsony részletességű textúrákat elmosva teszi természetesebbé). Leginkább akkor villantotta meg acélkarmait, mikor a hozzá kifejlesztett hardverközeli API-t (Applications Programming Interface), a Glide-ot támogató alkalmazásokkal használták. Rengeteg játék viszont nem teljesen használta ki a Glide adta lehetőségeket. A Quake OpenGL-re épülő környezete miatt a MiniGL-meghajtóprogram segítségével lehetett futtatni, a Direct3D-re épülő játékokat is támogatta, ezen tulajdonságok a későbbi kártyákra is jellemzők maradtak.

A kártya elegendő nyers teljesítménnyel rendelkezett ahhoz, hogy kb 10000 Polygont tudjon kirajzolni 25 fps-en 640x480-as felbontás mellett.

A kártya hónapokon keresztül egyeduralkodó volt a csúcskategóriában, és csak az 1997-ben megjelent nVidia Riva 128, ATi Rage Pro, és 3DLabs Permedia2 kártyák tudták felvenni vele a versenyt - azok a kártyák viszont hagyományosan 2D támogatással is rendelkeztek, miközben a teljesítményük és képességeik beérték a Voodoo-t. Mivel a kártya két nagy méretű, viszonylag drágán előállítható chipet tartalmaz, így piacképtelenné válik a nagy teljesítményű egychipes kártyák megjelenését követően.

Ismertebb, Voodoo 1 chipsettel szerelt kártyák:

• ColorMax Voodoo1
• A-Trend Voodoo1
• Diamond Monster
• Typthoon Voodoo1
• Guillemot International Voodoo1
• Gainward Co. Ltd. Voodoo1
• Best Data Products, Inc. Voodoo1
• Orchid Technologies Inc.
• miro Displays G MBH Voodoo1
• InnoVISION Multimedia Limited

3Dfx Voodoo Rush

1997 augusztusában megjelent a Voodoo Rush, a Voodoo olyan változata, mely önállóan képes volt mind a 2D-s mind a 3D-s megjelenítésre (így nincs szükség társkártyára). A Rush kódneve SST-96, és egy Voodoo 1-hez hasonló chipset és egy 2D-s chip (Alliance AT25 vagy Macronix MX) nyákra integrálásából született. A kártya nem terjedt el, mivel a memória-sávszélességen a 2D és 3D-chipek osztozni kényszerültek, ráadásul programozhatósága sem volt tökéletes. Átlagosan tíz százalékkal lassabb volt a teljesítménye a sima Voodoo-nál, ablakos üzemmódban pedig még rosszabb. Későbbi változatai már 8 MB memóriával érkeztek, és megnövelték a chip teljesítményét is. Az nVidia, a 3Dlabs, és más gyártók 1997 második felében megjelenő modelljei már sikerrel felvették a versenyt a Voodoo és Voodoo Rush chipekkel. A 3Dfx a Voodoo Rush kártyákat a belépő szintű számítógépekhez optimizálta, ezért a chip a háromszögek előkészítését (triangle setup) teljes egészében hardveresen végzi, hogy kevésbé terhelje a rendszerprocesszort. Ennek köszönhetően jó teljesítményt nyújtott az olcsó processzorokkal szerelt rendszerekben, viszont ennek hátulütője az, hogy a Voodoo Rush nem skálázódok jól, ha egyre erősebb processzorral párosítják. A Voodoo Rush kártyából két fő típus volt, az egyik az Alliance cég AT-25 chipjét használta 2D-hez, a másik pedig a Macronix vállalat MX86251 chipjét. A szériát gondok kísérték, a különféle kártyák eltérő meghajtóprogramokat igényeltek, és nem volt mindegyik Rush meghajtóprogram kompatibilis. Egyes meghajtóprogramok túlhajtották az AT-25 chipet, ami így a Windows asztalon grafikai hibákat produkált - emiatt ezeken a 2D órajelet le kell csökkenteni. A kártya a hibáknak köszönhetően nem tudta megismételni az első Voodoo sikerét, és a 3dfx nem tudta megnyerni az OEM-eket magának. Mivel a kártya tartalmaz egy 2D chipet is, ezért a legtöbb Voodoo Rush szokatlanul nagy méretű, néhány alaplapba nem helyezhető be, mert például a CPU útban van. A 3dfx az OEM piacot szerette volna meghódítani a megoldással, sikertelenül. A meghajtóprogramok kiforratlanok voltak, instabilitás és rengeteg hiba lépett fel. A 3dfx referencia illesztőprogramjaival pixelhibás lehet a kép Windows 98 alatt: mivel a driver túl magas órajelen járatja az AT25 chipet, ezért manuálisan le kell venni néhány MHz-el a kártya 2D részének órajelét. A kártya a Voodoo 1-hez képest 10-20%-kal lassabb volt, ezért a játékosok körében nem terjed elt, ugyanakkor a kor low-end kártyáihoz képest teljesítménye tekintélyt parancsoló, tulajdonképpen megteremti a középkategóriát a 3D kártyák piacán.

A korai Rush kártyákon a 3D chipset órajele mindösszesen 45 MHz, ami tovább rontja a sebességet. A később megjelent változatok esetén az órajelet 50 MHz-re tornászták fel. További gond az Alliance chip, illetve a hozzátartozó RAMDAC: a kép minősége gyenge, már 1024×768-ban elmosódik, halványul, főleg magasabb képfrissítési frekvencia használata mellett. Bár a kép minősége még így is egy szinten van a kor belépő szintű grafikus kártyáival. Fő előnye a Voodoo 1-hez képest, hogy a Voodoo Rush támogatja az ablakos 3D megjelenítést is Direct3D alatt. Néhány Rush kártyán a memória bővíthető. A Rush kártyák általában 6 MByte memóriával vannak szerelve, amelyből 4 MByte jut a frame bufferre, így képesek a 800x600-as felbontást is támogatni 3D üzemmódban.

Ismertebb, Rush chipsettel szerelt kártyák:

• Hercules Stingray 128/3D
• Koutech System Inc. KeyVision 3D KW-730
• InnoVision 3DXRush
• Aristo Voodoo Rush
• Helios Voodoo Rush

3Dfx Voodoo 2

1997-ben jelentették be a Voodoo 2 (kódneve SST-2) chipsetet, és a kártya 1998-ra nagy mennyiségben a piacra került. Technológiailag meglehetősen vegyes az összkép: megkétszereződött az órajel, a chip pedig már két textúrázó egységet is tartalmaz. A kártya három chipet tartalmaz (egy frame buffer chip, és két textúrázó chip), de 2D mód továbbra sincs benne. Emellett a chipek órajelét az elődök 50 MHz körüli órajeléről 90 MHz-re tudták növelni. A kártya elődjéhez képest eggyel több textúrázó egységgel és emelt órajellel rendelkezett, támogatta a 800×600-as felbontást (SLI esetén 1024×768-at is), a Trilinear Filteringet és a Direct X 6-os verzióját. A kártya kissé homályos képet produkált 16 bites (maximális) színmélység mellett, és a 800×600-as maximális felbontásnak is voltak hiányosságai, de teljesítménye és szabadon kombinálhatósága igencsak népszerűvé tette. Egyedül az nVidia Riva TNT fantázianévre hallgató 2D/3D kártyája volt képes hasonló teljesítményt elérni. Ebben a kártyában mutatkozott be az SLI-mód, melynek során két Voodoo 2-es kártyát lehetett összekapcsolni, megnövelve ezzel a teljesítményt, és a felbontást is, egészen 1024×768-ig. Bár ez forradalmi újításnak számított, költségei miatt mégsem vált a gyártók körében népszerűvé, egészen 2004-ig kellett várni a technológia széles körű elterjedésére, amikor a processzorok sebessége már képes volt kiszolgálni a megnövekedett igényt.

Ismertebb Voodoo 2 chipsettel szerelt kártyák:

• Gainward Dragon 3000
• PowerColor G3DFX2
• A-Trend Helios 3D ATC-2455
• Procomp G111
• CMC Orbit 3D
• InnoVision Mighty 3DII V3 8 MB
• InnoVision Mighty 3DII V3 12 MB
• Provideo Voodoo 2 SLI
• Diamond Monster 2
• Provideo Voodoo 2
• Aristo Voodoo 2

SLI

A Voodoo 2 megjelenésével az otthoni felhasználók számára is lehetővé vált 2 kártya erejének egyesítése. Az ilyen módon összekötött Voodoo 2 kártyák elméletileg dupla teljesítményre képesek. A kártyákat fizikailag kellett összekötni egy SLI kábellel, ami floppy-kábelből is készíthető. A technika nem minden kártya esetén működött, hivatalosan csak az azonos gyártótól származó Voodoo 2 kártyákat lehetett SLI-ben összekötni, ellenkező esetben anomáliákat tapasztalhatott a felhasználó.

A Scan Line Interleaving (a rövidítés később az nVidia kártyáknál is megjelent a 6-os szériával, de működése és a mozaikszó eredete eltérő: (Scalable Link Interface) során az egyik Voodoo 2 a páros, a másik pedig a páratlan sorokat rendereli. Később a technológiát felhasználták a 2-4 VSA-100 chipet hordozó Voodoo 5 5500 ill. 6000 esetében is.

3dfx Voodoo Banshee

A 2D/3D chipet magában egyesítő Voodoo 2-es chip a Voodoo Banshee nevet kapta. A Banshee-ban a több chipből összetevődő Voodoo2-t egy chipbe integrálják, viszont mindössze 1 db textúrázó futószalagot kap. A termék azonban túl kevés próbagyártáson ment keresztül és ennek ellenére is megkésve érkezett a piacra. Hiányos specifikációival, gyenge teljesítményével (egyetlen textúrázó egység a Voodoo 2-es kettőjével szemben), és rossz képminőségével nem tudta felvenni a harcot az nVidia Riva TNT-vel. A kiskereskedelmi eladások azonban szépen alakultak. A 3dfx továbbra sem tudta megnyerni magának az OEM-eket, függetlenül attól, hogy immáron egy chipbe tudta integrálni a 3D és a 2D képességeket. A megnövelt órajel miatt a multitextúrázást nem használó játékok gyorsabbak mint Voodoo2-vel. A kártyával megfelelően lehetett a kor játékait futtatni, és a kiskereskedésekben viszonylag sikeresek voltak az eladások.

Ismertebb, Banshee alapú kártyák:

• Diamond Monster Fusion
• ASUS V3200
• PowerColor EvilQueen Banshee
• Joytech Apollo 3D Banshee
• Creative 3D Blaster Banshee
• Creative/ENSONIQ Voodoo Banshee
• InnoVision Mighty Banshee SGRAM
• InnoVision Mighty Banshee PCI
• Joytech Apollo 3D Banshee

A 3dfx új taktikája

Ugyanebben az évben megkezdik egy teljesen új architektúra, a Rampage kifejlesztését, azonban ez elhúzódik, részben azért, mert a mérnöki erőforrásokat a Voodoo2 és Voodoo Banshee kártyák tervezésére kell összpontosítani. Eközben a 3dfx-nél úgy döntöttek, hogy a chipek gyártása helyett a teljes kártyagyártásra állnak át, részben a Rush kudarca miatt, amely gyenge minősége miatt a gyártópartnereket vádolták. Ezért a 3dfx megvette az STB videókártyagyártó üzemet, ami hibás lépésnek volt tekinthető. Innentől kezdve ugyanis a kiskereskedelmi eladások, amelyekből a bevétel nagy része származott, a saját kártyák gyártása miatt megnövekedett költségek miatt jelentősen visszaestek, a gyártópartnerek pedig vagy nem kaptak 3dfx chipeket, vagy pedig ők maguk szakították meg az üzleti kapcsolatot a 3dfx-el. A forradalmi újításokat tartalmazó Rampage-projekt közben elég nehezen haladt, a chipet sokadjára tervezték át.

3dfx Voodoo 3

Mivel az STB ezelőtt az nVidia beszállítója volt, látszólag a 3dfx lépéselőnybe került. Ugyanekkor a 3dfx beperelte az nVidiát frissen elfogadott multitextúrázási szabadalmuk megsértéséért. Az STB kihasználatlan maradt, mivel a Rampage még nem készült el, azonban 1999 tavaszán amikor az nVidia a Riva TNT2-t készült kiadni, a 3dfx köztes megoldásként a Voodoo Banshee fejlesztése mellett döntött: megemelték az órajelét, beépítettek egy második textúrázó egységet, feljavították a képminőséget. Az új termék a Voodoo 3 nevet kapta. Bár hatalmas reklámhadjáratot kapott, mégis vegyes volt a kritikai visszhangja.

A Banshee fejlesztéseként debütáló Voodoo 3 3500, 3000 és 2000 kártyák (kódneve Avenger) ismét eladási sikerként könyvelhető el, a 3dfx bevételei nem esett tovább, viszont az nVidia TNT2 kártyája olcsóbbra, és erősebbre sikerült. A korszak legtöbb játéka (pl. Half-Life, Quake III Arena) ettől függetlenül megtartotta a Glide és MiniGL támogatást. A Voodoo3 maximális textúramérete maradt 256×256, színmélysége 16 bit (Glide és OpenGL alatt utószűréssel 22 bit), nem támogatta az AGP appertúra használatát, emiatt a PCI kártyák teljesítménye megegyezett az AGP variánssal, viszont a teljesítmény fejlődött a Banshee-hez képest. Gyengített változata, a Velocity 100 (8 MB SG-RAM, 1×1 TMU) kis mennyiségben került kereskedelmi forgalomba. A 3dfx mérnökei ekkortájt kezdtek elégedetlenkedni, és az nVidia-hoz átpártolni.

Habár egyszerre jelent meg a TNT2-vel, a Voodoo 3 nem versenyezhetett annak nagyobb órajelével és 32 bites színmélységével, emiatt a 3dfx lassan elvesztette vezető helyét az eladások terén. Az alsó és középkategóriában az S3, a SiS, az Intel, a PowerVR, és az Ati is olyan chipeket adtak ki, amelyek modernebbek, olcsóbbak és alternatívát biztosítottak a Voodoo3 mellé, miközben sebességük alig maradt el, vagy megegyezett. A korszak egyik legnépszerűbb játéka, a grafikai szempontból kimagasló Quake III Arena fejlesztői nem elégedettek meg az alapszintű MiniGL-driverrel, amely problémákat okozott a Voodoo-tulajdonosoknak. Az nVidia elindította folyamatos meghajtóprogram-frissítését, illetve a kártyái túlhajtására alkalmas Detonator-sorozatot. A Voodoo 3 végét az augusztusban megjelenő GeForce 256-os kártyák jelentették, melyek vadonatúj specifikációikkal és hardveres T&L támogatásukkal messze e kártyák felett álltak.

A Voodoo 3 kártyák hajlamosak túlmelegedésre, a 3dfx gyárilag nem tervezett rájuk ventilátort.

3dfx Velocity

A Velocity 100 a Voodoo3 butított változata. A chip teljesen megegyezik rajta, viszont vissza van butítva, az egyik futószalag bizonyos körülmények között inaktív. Ez a futószalag különféle segédprogramok segítségével utólag visszakapcsolható. Ezek a kártyák gyakran nem kaptak semmilyen hűtőbordát sem, és kifejezetten az OEM partnerek számára készültek - egy újabb kísérletként arra, hogy a 3dfx betörjön az OEM-ek piacára.

A vég: Voodoo 4 és 5

A VSA-100 (kódneve Napalm) chip még mindig a Voodoo 2 / Voodoo 3 továbbfejlesztésének tekinthető, kísérlet volt a cég életbentartására a Rampape piacra kerüléséig, de túl későn érkezett és túl drágán. Már támogatta a 2048x2048 textúrákat, a 32 bites renderelést és a textúratömörítést is (DXT1-5, FXT1), a chipenként 2× hardware-es Full-Scene Anti-aliasinget (ez Voodoo 4 4500 esetében így 2×, Voodoo 5 5500 esetében 4×, míg Voodoo 5 6000 esetében 8× FSAA-t jelent), valamint a hardveres MPEG2-gyorsítást. Továbbá megjelent a 3dfx által fejlesztett T-Buffer Digital Cinematic Effects (Motion Blur, Depth of Field Blur, Soft Shadows, Soft Reflections), ezek azonban csak a vállalat csődje után terjedtek el az nVidia révén. A Voodoo5 5500 kártyán 2 db VSA-100 chip található, a Voodoo4 kártyákon pedig egy darab módosított változat van.

Hosszas előkészítő munkák után végül 2000-ben jött ki a VSA-100 nevű chip. Sajnos a technika bonyolultsága és főleg a kártyák ára miatt a piacot a jóval versenyképesebb GeForce 2 és ATI Radeon kártyák uralták. A 3dfx ezért úgy döntött, hogy egy különleges újítás, a hardveres élsimítás (anti-aliasing) reklámozásába kezdenek. Ezt a Voodoo 3-as áttervezésével érték el, rögtön két sorozat, a Voodoo 4 és a Voodoo 5 létrehozásával. A kártyák képe ugyan nagyon szép volt, viszont a teljesítmény korántsem volt kielégítő. Bár jól fogyott az alapszintűnek szánt Voodoo 5 5500, de sajnos nem eléggé. A kártya eredetileg 32 MB-os, 64 MB-os változata azonban sohasem jelent meg, az észrevehetetlen teljesítménybeli különbség miatt. A tervezett termékcsaládból egyedül az olcsóbb Voodoo 4 4500 jelent még meg, amely azonban kritikán alulira sikerült, ráadásul a GeForce 2 MX sorozat és a Radeon VE sokkal jobban fogytak ebben az árkategóriában. A kártyákból készült Macintosh verzió is, DVI-konnektorral. A tervbe vett Voodoo 5 6000-es, bár tervezték, sosem jelent meg, ugyanis egyrészt inkompatibilis volt a frissen megjelenő Pentium 4-es alaplapokkal, másrészt teljesítményét az extrém nagy méretű kártyára épített 4 chipnek és a különálló tápegységnek köszönhette, melyek vállalhatatlanná tették kiadását.

A VSA-100 chip Jellemzők:

• Órajel: 166 MHz (elméleti maximum 183 MHz)
• Memória: chipenként maximum 64 MB SD vagy SG-RAM (128 bites csatlakozás chipenként)
• Támogatott API-k: Glide, OpenGL, Direct3D, DirectDraw (DirectX 6)
• Prototípusokon még megjelent a VSA-101 (Daytona), ami a VSA-100-tól a DDR-RAM-ot kezelő memóriavezérlőjében tért el.

A 3dfx Voodoo 5 5500 majdnem fél év késéssel jelent meg. A 2x16 MByte-ot használó Voodoo 5 5000 csak prototípus marad, és a négychipes Voodoo5 6000 sem kerül gyártásba.

A Voodoo5 5500 kártya két db VSA-100 chipet használ. Mindenféle hardware-es Transform & Lighting egység nélkül, nyers erővel azonban büszkélkedhetett, valamint fizikai méreteivel kelthette fel még a figyelmet (27 cm hosszú), ill. az akkor még újdonságnak számító plusz molex tápcsatlakozóval. A két egyforma chip miatt nem valódi AGP-s kártya, csak PCI66 módban működik (256 MB/s) 3.3V-os AGP 1.0-s vagy univerzális AGP 2.0-s slotban. A VSA-100 chipek mester-szolga módban dolgoznak (a szolgaprocesszor opcionálisan letiltható), mindegyik egyenként 32 MB saját memóriával rendelkezik, összesen tehát 64 MB-al. Sajnos nem duplázódik a sebesség, de alig-alig (ált. 60-70%) nagyobb az egy VSA-100 chippel szerelt Voodoo 4 4500-énál. Ráadásul a drivereknek sem volt ideje kiforrni, az eredeti 3dfx driverek nem aknázzák ki a hardverben rejlő összes képességet, valamint nyers erőt. például a DirectX textúratömörítés (ami S3TC néven született meg az S3 Graphics-nál, majd a Microsoft megvásárolta) csak hosszú évekkel a 3dfx csődje után, lelkes rajongók munkájának köszönhetően vált elérhetővé OpenGL alatt, ezáltal érezhető lényeges sebességnövekedést produkálva modernebb játékokban (például Call of Duty, és a Half-Life). Továbbá súlyos problémának tekinthető a OpenGL gyors fejlődése (implementáció), mert a kártya közben nem fejlődött. A GL_ARB_vertex_buffer_object kiterjesztés hiánya a későbbi játékok számára óriási érvágás. A hivatalos OpenGL verzió 1.1 marad, az egyetlen széles körben használt kiterjesztés a már évek óta implementált GL_ARB_multitexture. Nem hivatalos OpenGL wrapperekkel (MesaFX, WickedGL, TitaniumGL) az OpenGL verziószám és az implementált kiterjesztések magasabb verziószámúra tornázhatóak fel, de fontos tudni hogy ezekkel az eszközökkel a hozzáadott függvények vagy részben szoftveresen emulálva, vagy egyáltalán nem hajtódnak végre.

A Voodoo 4 a VSA-100-nak és egychipes felépítésnek köszönhetően már valódi AGP-s kártya, támogatja az AGP appertúra használatát és az AGP 4x adatátvitelt: talán javíthatott volna a 3Dfx helyzetén, az olcsóbb kártyák között sikeres lehetett volna (GeForce 2 MX200 és MX400 közötti teljesítményével), de a további késés (hónapokkal a Voodoo 5 után debütált) és a túlárazás végül ezt a kártyát is sikertelenné tette, még a Voodoo 5-nél is kevesebb fogyott belőle.

A csőd, utolsó hónapok

A cégnél 2000 után súlyosbodni kezdtek az anyagi problémák. A betervezett Napalm-chipet a GeForce 256 miatt kénytelenek voltak áttervezni, amely így képes lett a dual-üzemmódra, hasonlóan a Voodoo 2-höz, csakhogy itt nem több kártya összekötésével, hanem egy kártyára több chip elhelyezésével próbálkoztak. 2000 végére a cégnek elfogyott a tőkéje új termékek kiadására, és bár a Rampage projekt már készenlétben állt, a 3dfx csődöt jelentett. A tervezett Spectre 1000, 2000 és 3000 kártyák sohasem jelentek meg, pedig utóbbi kettőhöz egy újabb chip, a Sage felhasználását tervezték (a régóta várt T&L). A céget az ősellenség nVidia vásárolta fel, minden szabadalmával együtt, bár a köztük fennálló pernek csak 2009-ben lett vége. A Rampage fejlesztése során összegzett tapasztalatokat végül a GeForce FX kártyacsalád fejlesztése során használták fel.

Termékek táblázata

Kártya neve	Kép	Megjelenés	Órajel	Csíkszélesség	Textúra leképező egység (TMU)	Memória	Támogatott API-k	Csatlakozás	Megjegyzés
Voodoo		1996	50 MHz	350 nm	1×1	4, 6 vagy 8 MB EDO RAM (2-2, 4-2, 2-4, vagy 4-4 kialakításban. 128 bit (2×64), 800MB/s)	Glide, OpenGL, Direct3D (DirectX 5)	PCI	Legelső 3dfx kártya a piacon
Voodoo Rush		1997	45 – 50 MHz	350 nm	1×1	4, 6 vagy 8 MB EDO RAM (2-2, 4-2 vagy 4-4 kiosztásban, 128 bit (2×64), 720MB/s)	Glide, OpenGL, Direct3D, DirectDraw (DirectX 5)	PCI	2D képek megjelenítésére is képes
Voodoo 2		1997	90 MHz (egyes gyártók: 100/105/110/115 MHz)	350 nm	1×2	8/12 MB EDO RAM (4-2-2 vagy 4-4-4, 192 bit (3×64), 2.16/2.4/2.52/2.64/2.76GB/s)	Glide, OpenGL, Direct3D (DirectX 6)	PCI
Voodoo Banshee		1998	100/110 MHz	350 nm	1×1	8/16 MB SD vagy SG-RAM (128 bit, 1.6/1.76GB/s)	Glide, OpenGL, Direct3D, DirectDraw (DirectX 6)	PCI, AGP 2x	2D képek megjelenítésére is képes
Voodoo 3 1000		1999	125 MHz	250 nm	1×2	16 MB SD vagy SG-RAM (128 bit, 2,0/2,29/2,66/2,93 GB/s)	Glide, OpenGL, Direct3D, DirectDraw (DirectX 6)	PCI, AGP 2x
Velocity 100		1999	143 MHz	250 nm	1×1	8 MB SD vagy SG-RAM (128 bit)	Glide, OpenGL, Direct3D, DirectDraw (DirectX 6)	AGP 2x
Voodoo 3 2000		1999	143 MHz	250 nm	1×2	16 MB SD vagy SG-RAM (128 bit, 2,0/2,29/2,66/2,93 GB/s)	Glide, OpenGL, Direct3D, DirectDraw (DirectX 6)	PCI, AGP 2x
Voodoo 3 3000		1999	166 MHz	250 nm	1×2	16 MB SD vagy SG-RAM (128 bit, 2,0/2,29/2,66/2,93 GB/s)	Glide, OpenGL, Direct3D, DirectDraw (DirectX 6)	PCI, AGP 2x
Voodoo 3 3500 TV		1999	183 MHz	250 nm	1×2	16 MB SD vagy SG-RAM (128 bit, 2,0/2,29/2,66/2,93 GB/s)	Glide, OpenGL, Direct3D, DirectDraw (DirectX 6)	PCI, AGP 2x
Voodoo 4 4500		2000	166 MHz	250 nm	2×1	32 MB SD-RAM (128 bit, 2,66 GB/s)	Glide, OpenGL, Direct3D, DirectDraw (DirectX 6)	PCI, AGP 4x, AGP 2x (néhány modell esetében)	Voodoo 5 5500 olcsóbb változata
Voodoo 5 5500		2000	166 MHz	250 nm	2x2x1	2×32 MB SD-RAM (128 bit, 2.66GB/s)	Glide, OpenGL, Direct3D, DirectDraw (DirectX 6)	PCI, AGP 2x	Legelső VSA-100 chippel rendelkező Voodoo kártya

A Glide

A 3dfx saját hardverközeli, a Voodoo1, 2 és 3 kártyák saját API-ja. Noha a Voodoo5 is támogatja, de a VSA chipsetes kártyákat már nem érdemes Glide alatt használni, mert érdekes módon a Voodoo 5 a D3D-ben gyorsabb, mint a sajátnak mondható Glide-ban. Az API felépítésre legjobban egy Glut-tal kombinált OpenGL-re hasonlít. A Voodoo kártyák OpenGL ICD-je nem más, mint egy erősen optimizált OpenGL Glide wrapper (még Voodoo5 esetében is). DOS, Windows, MAC-OS, és Linux alatt is elérhető. A régi Glide-os játékok nem 3dfx kártyával való használatához Glide wrapper szükséges (sajnos egyes játékoknak eredeti 3dfx kártya szükséges), melyet ennek megfelelően legtöbbször OpenGL alapokon hoznak létre.

Létezik D3D alapú Glide wrapper is, például a magyar fejlesztésű DgVoodoo, amely lehetővé teszi a 3dfx kártyákra írt videójátékok futtatását modern számítógépen. Az otthoni PC-s hardveresen gyorsított 3D-s játékok elterjedésében óriási szerepe volt a Glide-nak, de az API már a 3dfx megszűnése előtt hanyatlásnak indult. Mára kihaltnak tekinthető, mert a fejlesztése még 2001-ben abbamaradt. Voodoo1 és Voodoo2 grafikus kártyát használva a Glide tipikusan 20-35%-al gyorsabb azokban az alkalmazásokban és játékokban a D3D5-höz képest, amelyek támogatják mindkét API-t. Ez a sebességelőny elegendő volt ahhoz, hogy ezekben a játékokban a 3dfx sikerrel tartsa a lépést pár éven át az nVidia, az S3, az ATi és a 3Dlabs fejlesztéseivel, de az ipar döntő többsége a gyártófüggetlen megoldások felé fordult.

Voodoo klónok

2021-ben egy Anthony Zxclxiv profilt használó orosz mérnök visszafejtette a 3dfx Voodoo5 5500 és 6000 videókártyák működését, és eredeti VSA-100 chipeket használva klónokat hozott forgalomba. A klón videókártyák az eredeti 3dfx Voodoo5 5500 és 6000 videókártyákhoz képest nagyobb funkcionalitással bírnak: léteznek az eredetihez képest nagyobb memóriával szerelt példányok, illetve olyanok, amelyeken HDMI és DVI kimenet is van. Eredetileg a legtöbb klón PCI csatolóval volt szerelve, de 2022-ben megjelentek a PCI-E csatolóval szerelt klónok is. A klónokat az alkotó Changeling márkanév alatt árulja. A klónok gyakran az eredeti dizájntól gyökeresen eltérő megoldásokat is felvonultatnak: például egy kártyára integrált Voodoo3 és PowerVR chippel szerelt változat is létezik közülük.

Prototípusok

3dfx Voodoo 5 6000

Jellemzők:

• Órajel: 150/166/183 MHz (könnyen húzható)
• Csíkszélesség: 250 nm
• Futószalagok (TMU): 4×1
• Memória: 4×32 MB SD-RAM (128 bit, 2.4/2.66/2.93GB/s)
• Támogatott API-k: Glide 1.0 , 2.0 , 3.0 , OpenGL, Direct3D, DirectDraw (DirectX 7)
• Csatlakozás: AGP 4x (Tényleges)
• Megjelenés: 2001 eleje (4 külön változat, elkapkodták, ezért sehol se volt kapható)

A Voodoo 5 6000 egy utolsó kétségbeesett kísérlet volt arra, hogy legalább teljesítményben versenyképes csúcskategóriás VGA-t dobjanak piacra, de az eredmény felemás lett: egy Pentium1 133-as MMX-en is lehetett vele Quake 3 -at játszani, azonban maga a kártya négy chipet tartalmazott, gigantikus méretű volt, és külön tápegység járt hozzá. A 4 chip adatéhségét itt már egy bridge chip igyekezett kielégíteni, kezdetben az Intel megoldása, később a HiNT HB1-SE66, ami a chipset felé PCI66 módban kommunikált, a VSA-100 chipek felé pedig 1-1 PCI33 sínt biztosított. Tényleges 1.32 GT/s-os teljesítményével sokkal gyorsabb lett, mint a GeForce 2 GTS (aminek neve a gigatexel per second rövidítéséből ered), ami még kiábrándítóbbá tette a dolgot, hogy a GTS is csak 40-50%-ára volt képes elméleti teljesítményének.

Rampage

A 3dfx már a Voodoo 2 után elkezdett egy merőben új chipsetet fejleszteni, ami Rampage GPU-k mellett külső Sage T&L egységet alkalmazott (ami egyidejűleg 25 fényforrást tudott kezelni), DirectX 8.0 (Pixel Shader 1.1 és Vertex Shader 1.0) támogatással rendelkezett, már 180 nm-en készült volna.

Változatai:

• Spectre 1000: 1 Rampage chip 64 MB DDR-200
• Spectre 2000: 1 Rampage és 1 Sage chip 64 MB DDR-200
• Spectre 3000: 2 Rampage és 1 Sage chip 2×64 MB DDR-200

Hasonlóan a Voodoo 5 6000-hez minden chip saját memóriával rendelkezett volna, a Sage processzor pedig a bridge chip szerepét is betöltötte (és valószínűleg az AGP appertúrát használta buffernek), így gond nélkül működött volna az AGP 4x támogatás akár 4 Rampage chippel is. A kártyák szakítva a megtépázott Voodoo névvel Spectre-ként jelentek volna meg. A 2 Rampage és 1 Sage chippel felvértezett kártyák olyan számítási teljesítménnyel rendelkeztek volna a 3dfx szerint, amit csak a legerősebb GeForce 4-ek tudtak túlszárnyalni évekkel később, T&L egységével pedig egyetlen DirectX 8-as kártya sem vetekedhetett. A sors iróniája, hogy a mérnökök még időben elkészültek a fejlesztéssel, a chip működött, mégis túl későn, a tulajdonosok nem sokkal az adás-vétel előtt már nem akartak visszakozni, különös tekintettel arra hogy több veszteséges negyedév után jelentős adósságteherrel a nyakán a 3dfx-nek magának kellett volna gyártania a kártyákat, így végül mindent eladtak az nVidia-nak. A technika később a GeForce FX-sorozatban köszönt vissza.

Források

• 3dfx: nincs bocsánat. PC Guru, 2001. február, 94. oldal

További információk

• http://www.quantum3d.com
• http://www.3dfxzone.it
• http://3dfx-nvidia.atw.hu

Driverek

• http://www.3dfxzone.it/dir/3dfx/
• http://falconfly.de/